Jó esély van arra, hogy a jövő évi választásokon jóval több szó esik majd a gazdaságról, ezen belül a költségvetésről, illetve az adókról, és jóval kevesebb az ideológiai álproblémákról, mint történt az 2002-ben. Hogy ezen viták szakmai színvonala megfelelően magas lesz-e, arra nem mernék nagy tétben fogadni, mindenesetre a téma rendkívül fontos.
Az már korábban nyilvánvalóvá vált, hogy Gyurcsány Ferenc kormánya a "fontolva haladást" választotta a 2006-os megmérettetéshez vezető úton. A száz lépés programja ugyan sok fontos területet érint, igazából azonban nem nyúl hozzá az államháztartás nagy rendszereihez. A januárban nagy hévvel bejelentett adóreform sorsa jól mutatja, hogy a kormánykoalíció nem akarja "kalandorakciókkal" kockáztatni a költségvetés amúgy is igen törékeny helyzetét. Ehelyett a terhek némi növelésével, a kiadások némi csökkentésével, illetve jókora kreatív könyveléssel igyekszik visszalavírozni arra a konvergenciapályára, amelyet az elmúlt években csak igen távolról szemlélt.
Az ellenzék vezető ereje jól ismerte fel ellenfelének gyenge pontját. Az elmúlt évek tétlenkedése nyomán a magyar gazdaság több tekintetben is lemaradt régiós versenytársakhoz képest (lásd a Világgazdaság és az ICEG legutóbbi konvergen-ciaindexét, VG, 2005. június 10.), bár a működőtőke-beáramlás magas szintje egyelőre nem igazolja vissza a versenyképesség romlására vonatkozó híreket. A gazdaság bajai többnyire mind a költségvetés túlköltekezésére vezethetők vissza, ezért joggal vált ez a terület támadási célponttá a Fidesz számára.
Orbán Viktor persze ezúttal sem hazudtolta meg önmagát: meghökkentő, radikális és - tegyük hozzá - ellentmondásos javaslatokkal rukkolt elő a problémák megoldására. Meghökkentő, mert a korábbi multiellenes retorika helyett most felajánlotta nekik, hogy ők mondják meg, mennyi adót hajlandók befizetni. De tőle némileg szokatlan az az érvelés is, amelylyel - az egykulcsos adó kapcsán - az igazságosságnál fontosabbnak tartja a munkahelyteremtést.
A Fidesz vezére mindenesetre radikális adócsökkentést javasol, amelynek fedezetét a hirtelen javuló bizalom miatt csökkenő kamatterhekből, a gazdaság kifehéredéséből, valamint a növekedés felpörgéséből látja előteremthetőnek. Az általa is idézett Szlovákia példája figyelemre méltó: a 19 százalékos egységes adó bevezetése után tavaly ott közel öt százalékkal nőttek az adóbevételek. Igaz, ez kizárólag az áfának volt köszönhető, mivel a társasági és személyi jövedelemadó-bevételek elmaradtak az egy évvel korábbitól, ráadásul a társadalombiztosítás rossz helyzete miatt a kirívóan magas tb-járulékot sem tervezik mérsékelni.
Ezzel együtt is a nagy kérdés az, hogy egy radikális adócsökkentés vajon nem kockáztatná-e az euró 2010-es átvételét. Ez ugyanis pont akkor, 2007-ben okozna jelentős bizonytalanságot, amikor kiszámítható mutatókkal kellene belépni az euróövezet előszobájába, az ERM 2-be. Vélhetően a piacok sem díjaznák ezt, ami rövid távon forintgyengüléshez, az infláció felpörgéséhez és a kamatszint növekedéséhez vezethet.
Ezt az ellentmondást kétféleképpen lehet feloldani: vagy az - egyébként ezer sebből vérző - eurózónához való csatlakozás újabb elhalasztásával, vagy a kiadások drasztikus visszafogásával. Előbbit - sokatmondóan - nem zárta ki kategorikusan a Fidesz elnöke, s a költségvetés 2006-os állapotától tette azt függővé. Utóbbira pedig még egyik oldalról sem érkezett meggyőző ígéret, ami persze választások előtt nem is csoda.
Pedig most sem lesz ingyenebéd...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.