Kamatadó: Egy kiskapu bezárult

Mától elvben nem menekül meg a kamatadótól az az uniós polgár, aki külföldön igyekszik fialtatni pénzét: a július elsején életbe lépő EU-s direktíva, amelyhez külső országok is csatlakoztak, adatcserét, vagy ennek híján fokozatosan növekvő kamatadó kivetését írja elő. Itthon egyelőre páholyból nézhetik a történéseket: a kamat adója nulla.

A nyolcéves, keserves alkudozás után életbe lépő direktíva az adóeltitkolás kiskapuit igyekszik elreteszelni. Részsikert ért el tehát a magasabb adókulcsú országok offenzívája, amellyel azt akarják megakadályozni, hogy polgáraik befektetései külföldre vándoroljanak. Foggal-körömmel harcoltak az adóegyezmény ellen azok, akiknek az eddigi rendszer igencsak megfelelt: az adóparadicsomok, a bankközpontok. Az uniós országokon és csatolt területeiken kívül meg kellett győzni olyan pénzügyi nagyhatalmat is, mint Svájc, nélküle ugyanis az egész egy fabatkát sem érne.

Az adómegállapodásnak persze vannak kiskapui: a szerződésen kívüli országokba továbbra is lehet adózatlanul befektetéseket elhelyezni. Bizonyos értékpapírok mentesítést élveznek, más kategóriákban pedig nehéz meghatározni, hogy a rendelkezés alá tartoznak-e. Az alku mindazonáltal továbblépés az uniós adó-együttműködés terén, amelynek hányattatásai a folytatás várható nehézségeire is utalnak.

Magyarország inkább veszít július elsejétől: lehet, hogy több külföldi, aki ezentúl otthon nem titkolhatja el az adót, kivonja innen befektetéseit. (A viszonylag jó kamatok és a kamatadó hiánya miatt magyarok nyilván nem hizlalnak tömegesen befektetéseket külföldön.) A magyarok betételhelyezési szokásait persze befolyásolhatja a Gyurcsány Ferenc által beharangozott tízszázalékos kamatadó. Ha ezt el akarnák majd titkolni, jól körül kell nézniük, mert a szomszédban már nincs biztonságos befektetési hely, ahol elbújhatnak az APEH vigyázó tekintete elől.