Hetekig vajúdtak a koalíciós politikusok az adók embert próbáló frontján - ez a vidám és többszörös képzavar ezen a helyen és ebben a helyzetben nélkülözhetetlen -, és ma minden bizonnyal kiderül, mire jutottak. Az elmúlt napokban minden illetékes fővezér - a lendületes Gyurcsány Ferenctől a tréfás Kuncze Gáboron át a szívós Hiller Istvánig - egybehangzóan fejezte ki reményét, hogy az egyeztetések eredményre vezetnek, és a miniszterelnöknek lesz miről értekeznie a parlamentben.

Az utolsó, vasárnap délutáni konzultációk e sorok fogalmazásakor ugyan még nem értek véget, de hát nem is biztos, hogy most a tartalom a legfontosabb.

Hanem a forma. Az például, hogy a kormányfő visszakézből meghirdeti az ötéves tervet, kitűnő ötlet. Így kell ezt. Csak akkor van esély a győzelemre, ha a vetélytársak úgy tesznek, mintha ellenfelüknek fikarcnyi esélyük sem lenne megszorítani őket. A Gyurcsány-kormány tervez és dolgozik, az ellenzék beszél öszszevissza - és kész. Nem véletlen, hogy Áder János Fidesz-frakcióvezetőnek sürgősen és érdesen meg kellett szólalnia, mondván, a szocialisták és a szabad demokraták ne öt évben, inkább tíz hónapban gondolkodjanak, hiszen 2006 tavaszától más kormányfő lesz. A logika ugyanaz: a Fidesz-retorikában parányi sanszot sem szabad hagyni a regnálók hatalomban maradásának.

Ami az elmúlt napokban elhangzott, azt bátran tekinthetjük súlyos bizonyítékok sorának régi tételünk igazolására. Tudniillik, hogy az adókérdés lesz a választási kampány egyik vezető témája. Ezzel együtt bennünket mégis érdekelnek a konkrétumok. Ezek azonban már nem a politikai haszon felhalmozhatósága felől nézvést értelmezendők. Szerencsére. (GA)