Reform? Milyen reform?

Ránézve az ötéves adótervekre két dolog állapítható meg, egyrészt hogy nem reformértékű, másrészt hogy az adócsökkentés nincs megtámogatva a kiadási oldal átalakításával. Ebből pedig az következik, a két program közül az egyik aligha lesz betartható: vagy az ötéves adócsökkentés, vagy az euró 2010-es bevezetése. A mostani változtatások színvonalát és irányát nézve mi arra tippelnénk, hogy egyik sem.

Az adóreform igazságosabbá és egyszerűbbé teszi a közteherviselést - fogalmazott Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára, de kritikusan meg kell állapítanunk, hogy a fenti mondat három kulcsfogalmából egyik sem teljesül. Néhány adókulcs ötletszerű csökkentésétől semmi komolyat nem lehet várni. Nézzük, mi változott!

Az elsőre látszik, hogy egyetlen adófajtánál sem történt egyszerűsítés. A szabályok nem lettek egyértelműbbek, a kivételek és mentességek tömege nem szűnt meg, az adórendszer átgondolása elmaradt. Méltányosság szempontjából kifejezetten vitatható eredmények születtek. A személyi jövedelemadó legmagasabb kulcsának mérséklése a közepes és magas jövedelműek terhelését csökkenti, a kevésbé tehetősekét változatlanul hagyja. A normál áfakulcs 20 százalékra szállítása a gazdagabbak fogyasztási szerkezetének kedvez jobban, az ő vásárlásaikban képeznek nagyobb súlyt a magasabb áfával sújtott termékek. A lépés egyben szembemegy azzal nemzetközi trenddel is, hogy a jövedelem helyett a fogyasztás adóztatása domináljon. Bár Katona Tamás szerint az áfa mérséklése növeli a versenyképességet, valójában ebből a szempontból talán a leggyengébb teljesítőképességű adót sikerült kiszúrni. Az áfakulcsot talán érdemesebb lett volna abban referencia-időszakban csökkenteni, amikor a maastrichti inflációs kritériumot kell teljesíteni, most pedig a járulékcsökkentésre helyezni a hangsúlyt - ha már mindenképpen a voluntarista adópolitika mentén kíván haladni a kormányzat.

A luxusadó jelentősége marginális, legfeljebb az üzenetérték miatt éri meg a bevezetése, de ezt az üzenetet az áfa- és szja-változtatás bőven semlegesíti. Ugyanakkor az egész rendszer előkészítetlenségét jelzi, hogy a kormánynak még elképzelése sincs, hogy az adó kivetése milyen formában történjen meg. Bár Katona Tamás szerint ez egy bejáratott dolog, mert van már most is ingatlandó, a valóság ezzel szemben az, hogy az érték alapú ingatlanadózásnak Magyarországon nincs kialakult gyakorlata. Több tíz ezer értékbecslés lebonyolítása aligha megy majd zökkenőmentesen, ha arról most még ötletek sincsenek raktáron.

Nem szolgálja az egyszerűsítést a minimálbér emelése sem, de a látszattal ellentétben a méltányosságot sem igazán. Igaz, hogy a legkisebb bér létminimum közeli szintre hozása igazságos lehet, de a több kategória bevezetése értelmetlen és káros. Az amúgy is rendkívül merev magyar munkaerőpiacot további korlátokkal látja el, a béralkalmazkodást gyengíti, azon ágazatok versenyképességét pedig rontja, amelyek termelékenysége nem elégséges ekkora bérköltség kigazdálkodására. A munkaerő értékét a piacon amúgy sem a felsőfokú végzettség határozza meg, az a kereslet-kínálat viszonyában alakul ki, vagyis a piac látja el értékkel. Persze árral elláthatja az állam is, de ez biztos, hogy nem szerencsés megoldás.

A fent felsorolt észrevételek természetesen nem okoznak katasztrofális károkat az országnak, egyszerűen csak a kívánatos elmozdulás szempontjából indifferensek. A kárt az okozhatja, hogy a jövő évi kétszázmilliárd és az öt évre szóló ezermilliárd forintos adócsökkentési elképzelésekkel szemben egy még kevésbé végiggondolt kiadáscsökkentési program áll. Egész pontosan Katona Tamás szavaiból az derült ki, hogy egyáltalán semmilyen. "A konvergenciaprogramnak megfelelően haladunk előre, de nem szükséges öt évre előre megtervezni a költségvetést" - fogalmazott az államtitkár, és ettől a szakmaiságtól minden bizonnyal elkerekedett néhány olyan befektető szeme, aki eddig úgy látta jónak, hogy a megbízóinak pénzével a magyar államháztartás csökkenni nem akaró hiányát finanszírozza.

Néhány hónapja a száz lépés programjáról azt jósoltuk: "Sajnos a legvalószínűbb forgatókönyv beinduló, majd gyorsan lefulladó félreformokról és meginduló osztogatásról szól. Amennyiben a következő hónapok mégis inkább az átalakítás szakmai sikeréről szólnak, gyökeresen át kellene értékelnünk a politikai elitről alkotott képünket." Jelentjük, nem kell.