Hantaország
Propaganda és valóság - ezzel a címmel tart ma vitanapot a gazdaság állapotáról az Országgyűlés. Az előzmények ismeretében jó okunk van feltételezni, hogy ezúttal is inkább az első szóra esik majd nagyobb hangsúly az ülésteremben. Pedig megkockáztatom: ha az egymással szemben ülő pártok a másik lejáratása helyett végre normális vitát folytatnának a tényekből kiindulva, az nemcsak az országnak tenne jót, de még szavazatokat is hozhatna a konyhára.
Mára már szinte közhelyként köszön vissza szakmai beszélgetéseken, hogy az ország előtt álló legfontosabb nemzeti célokban konszenzust kellene kialakítani kormányoldalnak és ellenzéknek. Ezt sürgetik jó ideje a munkaadók, akik rendre kiszámítható gazdasági környezetet szorgalmaznak, de ennek a politikának a sikerét dicsérik olyan országok példái is, mint Írország vagy Hollandia, ahol korábban sikerült ebben a nemzeti minimumban megállapodni. S Magyarországon is könnyen találhatók lennének olyan célok, amelyekkel elvileg minden parlamenti párt egyet tud érteni: a gazdaság területén ilyen például az euró tervezett bevezetése, a munkahelyteremtés, az adóelvonás mérséklése vagy az állami bürokrácia leépítése. Csak amikor a részletekre kerül a sor, akkor siklik ki az egész, akkor lesz mindig a másik a hibás...
Nem kell mindenben egyetérteni, a demokráciában épp az a jó, hogy nézetek, érvek versengenek egymással. De a másik érveinek elfogadása legalább akkora erény, mint amekkora siker a másik meggyőzése. Nincs azzal semmi baj, sőt természetes, ha mindenki a magának kedves, a ránézve hízelgő tényeket hangsúlyozza, és elhallgatja a hibáit, hiszen ott a másik, aki ezt majd szóvá teszi. Az azonban egyáltalán nincs rendben, ha mindenki más nyelven beszél, ha nem tartják tiszteletben a tényeket, sőt szándékosan félrevezetik az embereket - s ebben persze statisztál a közvetítő média is.
Nem kétséges, hogy a választók tekintélyes része érzelmi, indulati alapon politizál, s őket megfelelően kiszolgálja a jelenlegi politikai elit. De van egy másik, egyre kiábrándultabb és egyre bővülő sokaság, amely az óvodai homokozó szintje helyett európai politizálást várna képviselőitől. A mai parlamenti vitanapon alkalom nyílhat arra, hogy ezeket a választókat is megszólítsa valaki. Ki kezdi?
