Milliók vettek részt a korosodó popsztárok szombati földkerülő koncertjein: Tokiótól Philadelphiáig összesen tíz nagyvárosban zenéltek az est leszálltával a helyi és világnagyságok, hogy az afrikai szegényekkel szolidarizáljanak, követeljék az adósságok elengedését, figyelmeztessék teendőikre a július 6-8. közötti G8-csúcs résztvevőit. Ezért is hívták a koncertsorozatot Live 8-nak, a húsz évvel ezelőtti Live AID mintájára, amelynek főszervezője szintén az ír rockfenomén, Bob Geldof volt. Az persze már kérdés, hogy az ütemre ringatódzók és a dübörgéstől megrészegedők közül hánynak volt fogalma arról, mi az afrikai szegénység, mi fán terem a G8 és így tovább.
Ez a kérdés annak fényében válik különösen pikánssá, hogy a szervezők szerint ez nem kulturális esemény (oké), hanem politikai esemény (nem oké), mert politikai jelentősége lett azáltal, hogy "korunk igazi közvetítő nyelve a popzene". Legalábbis így nyilatkozott még jövő időben a Time-nak Geldof, honfitársa, Bono és a forgatókönyvíró Richard Curtis. Az, hogy milliókat mozgatnak meg, még nem jelenti azt, hogy ezek a milliók politikailag tudatosan cselekednének. Attól, hogy a politika kölcsönvette a sztárvilág kellékeit, a sztárság és az általa mozgósítható tömeg még nem egyenlő magával a politikával. S itt nem ellenpélda sem Ronald Reagen, sem a Madonnával kampányoló Jacques Chirac. Geldofék valószínűleg súlyos szereptévesztésbe estek.
A G8 különben hónapok óta tudhatóan épp az afrikai bajokkal készül foglalkozni: a kereskedelmi anomáliák felszámolásával, a legszegényebbek adósságának elengedésével, a segélyek megkettőzésével - ami kétségtelenül nem olyan színes és mulatságos, mint egy (sok) popkoncert. (SzH)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.