Uralkodj, Britannia!

Britannia uralkodik - pontosabban a következő hat hónapban meghatározza azokat a témákat, amelyek az unió döntéshozói elé kerülnek. Ezúttal a szokottnál is nagyobb jelentősége van az őrségváltásnak: Tony Blairnek a júniusi EU-csúcson és az elnökség átvétele kapcsán látott szereplése arra mutat, hogy olyan markáns politikus kerül a soros elnöki székbe, aki jó esetben nagy eredményeket, rossz esetben nagy zűrzavart tud előidézni az unióban.

Utóbbi veszélyt maga az Európai Bizottság elnöke fogalmazta meg egy brit lapnak, a The Guardiannek adott interjúban. José Manuel Barroso azt mondta: a Blair-Chirac vitához hasonló összezördülések az európai gondolat alapjait veszélyeztetik. Nem lehet úgy felfogni az uniós csúcsértekezletet, mint egy bokszmeccset, amelyről hazatérve győzelmi jelentésekkel kell traktálni a közvéleményt - figyelmeztetett Barroso, felszólítva Londont, emelkedjen felül szűk nemzeti érdekein.

Erre persze nem sok miniszterelnök hajlandó, főleg a kontinenst még mindig valamennyire kívülállóként szemlélő szigetországban. De talán nem is ez a lényeg. A brit elnökség által kínált nagy lehetőség ugyanis az, hogy Blair ösztönzésére olyan gazdasági reformokat hajt végre az unió, amelyek minden tagországnak hasznot hajtanak. A régóta vergődő szolgáltatási direktíva, a munkaidő, a vegyi anyagok vagy éppen a pénzügyi szektor szabályozása terén ugyanolyan fontos lenne az előrelépés, mint az adminisztratív terhek csökkentésében. A magyar gazdaság is akkor jár jól, ha a piacbarát angolszász és a rugalmatlanabb német-francia modell összeütközéséből az előbbi kerül ki győztesen. (TG)