Gázár mint kormányfői privilégium

Mindezek után nem nehéz megjósolni, hogy 2006-ban ismét a földgáz árával kapcsolatos szópárbaj uralja majd a választási küzdelmeket. Elfogadom, hogy a lakosság teljes kiadásának közel 3 százalékát kitevő és az üzleti szféra költségeiben is hasonló arányt képviselő gáz nem elhanyagolható tényező, és az ellátás sajátosságai miatt a fogyasztók döntési szabadsága is erősen korlátozott. Fontos gazdaságpolitikai és szociális kérdésről van szó. A gázár szociális érzékenységének fontosságát külön kiemeli, hogy az átlag alatti, különösen a legalacsonyabb jövedelműek kiadásaiban e költség súlya többszöröse lehet az átlagnak.

Gazdasági értelemben azonban a fogyasztásban elfoglalt súlya, a szolgáltatás sajátossága és a szociális szempontok nem indokolják a földgáz árának politikai misztifikálását, hiszen sok termékcsoport esetében hasonló vagy súlyosabb érvek is említhetők. Egyértelműen bizonyítható, hogy a gázár politikai, szociális kérdésként kezelése egyrészt súlyos gazdasági problémákat gerjeszt, másrészt nem mérsékli, hanem hosszabb távon növeli a társadalmi feszültségeket.

Nem lehet nem figyelembe venni, hogy az évi 14 milliárd köbméteres gázfogyasztásból csupán nem egészen hárommilliárd a hazai termelés, tehát az import aránya 80 százalékos. A földgáz ára pedig követi a kőolajét. Az európai fogyasztók számára meghatározó orosz beszerzési ár késleltetésekkel és áttétekkel ugyan, de követi a helyettesítésnél leginkább szóba jöhető kőolajár trendjeit. Az 1999 végén még 10 dollár/hordós ár napjainkban 60 dollár/hordós szint fölé emelkedett. Bár a földgáz áremelkedése ennél kisebb volt, mégis többszörösére nőtt, és az utóbbi hónapokban is emelkedik. Ebben a helyzetben a lakossági földgázárak elszakítása a beszerzési költségektől - és a mindenkori inflációhoz igazítása - a piacgazdaság elemi követelményeinek súlyos megsértése, és olyan torzítást jelent a kínálati-keresleti viszonyokban, amely nem mérsékli, hanem egyértelműen növeli a lakosság terheit. Az alapkérdés nem kerülhető meg: ki fizesse a magyar gazdaság számára drámaian megemelkedett földgázszámlát? Az adott helyzetben a költségvetés aligha, de piacgazdaságban tartósan a szektor szereplői sem. A problémát nem oldja meg, csak bonyolítja az üzleti szféra földgázárának indokoltnál nagyobb emelése, mert ezáltal romlik a versenyképesség, csökkenhet a növekedési ütem és a foglalkoztatás, s mindezeken keresztül a lakosság jövedelme. Ráadásul nem a földgázfogyasztók anyagi helyzete romlik, hanem azoké, akiket a foglalkoztatás kedvezőtlenül érint.

Bármennyire fájdalmas is, gazdaságilag a legracionálisabb megoldás a világpiaci árhatások érvényesítése, amely takarékosságra ösztönöz a nemzetgazdaság és az egyéni fogyasztás szintjén. A legszegényebbeknél pedig olyan szociális háló kívánatos, amely társadalmilag méltányos és gazdaságilag vállalható.

Ami a szociális szempontokat illeti, a mostani kompenzációs rendszer is számos méltánytalanságot hordoz. Számítások szerint az átlag feletti jövedelműek kétszer akkora támogatáshoz jutnak, és ők veszik igénybe a kompenzációs alap közel kétharmadát. Van azonban egy további szempont is, amely megkérdőjelezi a politikai indíttatású áreltérítés szociális értelmét. Ma mintegy 3,8 millió háztartásból hárommilliónak van vezetékes gáza, s ez 79 százalékos ellátottságot jelent. Kétségtelen, a gáz megdrágult, de még mindig a legcélszerűbb és talán a legolcsóbb fűtési módnak tekinthető. Joggal merül fel a kérdés, miért csak a vezetékesgáz-fogyasztók esetében jelentkezik a politikai erők szociális érzékenysége, és mi van azzal a mintegy kétmillió lakossal, akik nem élvezhetik ennek áldásait. A vezetékes gáztól megfosztottakért senki sem ejt könnyeket, pedig a leginkább rászorulókról van szó, akiknek a minimális komfort megteremtéséért a 35-szörösére emelkedett palackos gáz árát kell megfizetniük.

Ha a vezetékes gáz ára körüli szűnni nem akaró politikai hisztéria és szemfényvesztés sem a gazdasági racionalitás, sem a társadalmi szolidaritás és méltányosság követelményeit nem teljesíti, akkor milyen megfontolás okán lehet a 2006-os választások legfőbb témája? Értelmes válasz nincs - a választási demagógia viszont tengernyi.