Egyrészt, a reálfolyamatok fokozatos fazonra igazítását - a tényleges reformfolyamatot, vagy ami ebből zajlik - nem szükségszerűen érinti, hogy egy statisztikai malőr miatt a továbbiakban milyen nominális százalékérték alatt jegyzik azt, ami folyamatban van. De úgy sem lehet tenni, mintha semmi nem történt volna. A továbbiakban, pusztán brüsszeli alapon - azaz figyelmen kívül hagyva a nyilván létező belpolitikai szempontokat - főként a következőkre érdemes felhívni a figyelmet.

Az autópálya-könyvelési ügy, de főként a magyar költségvetési sarokszámok újbóli módosítása Brüsszelből nézve nem azért kellemetlen, mert távolabb tolhatja az ország tagságát az euróövezetben. Éppenséggel akadnak bőven uniós körökben olyanok, akik mindig is a lassabb, de biztosabb forgatókönyvet sugallták ennek kapcsán. Hamarabb kelt gyanakvást az, aki irreálisan közeli dátumot hajszol az eurózónába való bejutáshoz, mint aki hosszabb távon tervez, cserébe viszont szavatolja, hogy egy kellően felkészült gazdasággal száll be a közös projektbe, nem veszélyeztetve immár ez utóbbi stabilitását.

Az igazi gond a tartósabb brüsszeli bizalomvesztés lehet. Joaquín Almunia pénzügyi biztos már tavaly decemberben azzal kommentálta az addigi magyar adatszolgáltatást és kötelezettségvállalást, hogy vissza kell állítani a magyar kormány intézkedéseinek hitelességét. A gondolat két hónappal később ismét előjött, midőn az Európai Bizottság a már korrigált magyar konvergenciaprogramot értékelte. "A kiadási és bevételi célok hitelessége ? aggodalom tárgya, miután ezeket a célokat az előző években jelentős mértékben elvétették" - szögezte le a február 16-án közzétett bizottsági értékelés.

Részben ezekre, valamint a mindezt egy hónappal később megerősítő EU-tanácsi állásfoglalásra válaszul is ismerte el Draskovics Tibor akkori magyar pénzügyminiszter, hogy a 2004-es konvergenciaprogramban talán valóban tanácsosabb lett volna szerényebb deficitcsökkentést megcélozni. Draskovics akkor azzal védekezett, hogy az egy évvel korábbi forintválságra válaszul akartak kedvező üzenetet sugallni az ambiciózus prognózissal. Ezért magamra vállalom a személyes felelősséget - tette hozzá önkritikusan a miniszter, aki nem sokkal később valóban el is kellett, hogy vigye a balhét, és kénytelen volt megválni posztjától.

A személyi váltás, és az ezzel párhuzamosan megtett több konkrét lépés - mint a vésztartalék megemelése - látszólag meghozta a gyümölcsét, mert a nyári szünet előtti brüsszeli vélemény már sokkal bátorítóbb volt. Július 13-i értékelésében az Európai Bizottság pozitívan szólt a magyar kormány legfrissebb erőfeszítéseiről, azt olvasva ki belőlük, hogy a magyar fél végül megszívlelte az EU-tanács vonatkozó ajánlásait. A dolog ezzel az idén le is kerülhetett volna a napirendről. Ám az autópályaügy most két kellemetlen következménnyel járhat: ismét gyengülhet a magyar adatszolgáltatással kapcsolatos brüsszeli bizalom általában, és - a hirtelen mindezek miatt újra drasztikusan meglóduló deficitszázalék miatt - a költségvetési hiány kezelésének hitelessége is, újólag.

Szögezzük le: önmagában a kívánatosnál nagyobb költségvetési hiány egy új tagállamban nem főbenjáró bűn. Politikailag persze nem öröm, főként ha a többiek nagyrészt előbbre tartanak, de megértésében bőven van toleranciatartalék EU-oldalon. Ráadásul ténykérdés, hogy bizonyos korrekciók valóban történtek és történnek Magyarországon, és ha nem kéne folyton módosítani a viszonyítási alapot, akkor abszolút értelemben egyes mutatók önmagukhoz mért javulását is jól demonstrálni lehetne.

Ami zavart és idegenkedést válthat ki EU-oldalon, az az állandó - előrejelzési, számítási - korrigálási kényszer. Mióta csak beadta Magyarország az első konvergenciaprogramját (2004 májusában), valamennyi, időközben született brüszszeli vélemény visszatérően azt kifogásolta, hogy a magyar prognózisokat túlzottan optimistának tartották. A most történtek miatt aligha mondja azt a belga főváros EU-intézményeiben bárki is, hogy na ugye, megmondtam. De gondolni éppenséggel gondolhatják. Ezt eloszlatni valószínűleg jelentős erőfeszítést igényel. Diplomáciában és tettekben egyaránt.