A helyzetnek nincs semmi oka...

Van egy jó meg egy rossz hírünk. A jó: de facto megvalósult a kormány és az ellenzék között a hőn áhított nemzeti konszenzus egy fontos gazdaságpolitikai kérdésben. A rossz hír: a szóban forgó egyetértés ellentétes a magyar gazdaság érdekeivel. Hát persze, hogy az euró bevezetésének elhalasztásáról van szó.

Több szempontból is demagóg dolog most hirtelen a rövid távú társadalmi áldozatok elkerülésével, vagy pláne az Eurostat döntésével magyarázni a csúszást. Egyrészt ennek a kormánynak több mint három éve volt arra, hogy a hiányt fokozatosan leépítse, de igazából meg sem próbálta. Mára az is világossá vált, hogy Gyurcsány Ferenc csak szavakban szakított Medgyessy Péter politikájával, a gyakorlatban ugyanolyan megalapozatlan osztogatást tervez.

Felelőtlenség az euró átvételének késleltetése azért is, mert a rövid távon vélt előnyök gyorsan megbosszulhatják magukat. Választhatunk: a fegyelmezett fiskális politikának szinte melléktermékeként érkező eurótagság, ezzel gyorsuló tőkebeáramlás, több munkahely, jóval alacsonyabb kamatszint és ebből adódó kisebb adósságszolgálat vagy csak átmenetileg hangulatjavító jóléti intézkedések, a túlméretezett közigazgatás finanszírozása, és egy olyan valutaválság kockázata, amely a devizaadósságok magas aránya miatt minden eddiginél nagyobb kárt okoz (merthogy a jelenlegi globális likviditásbőség is véget ér egyszer).

Mélységesen félrevezető az eurótagságot szembeállítani az önmagában kívánatos autópálya-építéssel is. Különösen a 2010-es dátum kapcsán most "keménykedő" kisebbik koalíciós párt megnyilvánulásai tanúskodnak skizofréniáról: egyszerre ragaszkodik az adók csökkentéséhez és a költséges sztrádaépítéshez, miközben a pazarló kiadások lefaragását illetően még a kifejezetten hozzá tartozó területeken sem jeleskedett (ld. MÁV, Sulinet, Jövő Háza).

Mindeközben az ellenzék folytatja korábbi gyenge színvonalú, ellentmondásos kritikáját. A Fidesz jelenleg épp a néptől várja a megoldást ahelyett, hogy konzisztens program mentén alternatívát mutasson fel, az MDF-ben pedig Dávid Ibolyán kívül szemmel láthatólag senki nem értesült a konzervatív gazdaságpolitikai irányváltásról.

Hogy is szólt a dal a 80-as években? A helyzetnek nincs semmi oka, hogy megváltozzon magától...