D terv és európai kommunikáció

Arról magam is meg vagyok győződve, hogy a mélyebb integráció hasznára válna az Európai Unió minden polgárának, ezt azonban nem mindenki gondolja így. Abban pedig végképp nincs egyetértés, hogy Európa milyen ügyekben játsszon fontos szerepet. Hogyan másként lehetne ebben a kérdésben előbbre lépni, mint intenzív vita elindításával?

Az érzés, hogy az Európai Unió társadalmi támogatottságával problémák vannak, régóta foglalkoztatja az uniós "elitet". Az európai parlamenti választásokon csökken a részvétel, az Eurobarometer-felmérések alapján a válaszadók 70 százaléka kicsit vagy semmit sem tud az EU-ról. Magyarországon például fél éve még minden második ember tudta, hogy az Európai Parlamentet közvetlenül választjuk, most viszont már csak 38 százalék. Hasonlóan minden demokratikus intézményhez, az EU sem nélkülözheti polgárai támogatását, a támogatás pedig - a felmérések szerint - egyenes arányban nő a tájékozottság szintjével. A jobb tájékoztatás tehát talán mégis segíthet "megszerettetni" az uniót.

A feladat természetesen nem egyszerű. Mindennap tapasztalhatjuk - a magyar választási kampány közeledtével egyre inkább -, hogy a tagállamok szintjén is nehéz az emberek érdeklődését felkelteni és bevonni őket a politikai vitákba. Pedig a tagállamok sok szempontból könnyebb helyzetben vannak, mint az európai intézmények. Mivel nincs olyan, hogy egységes európai démosz, az EU-ról alkotott képet nagymértékben meghatározza az egyes tagállamok történelme és a belső politikai körülmények. Nehéz például közös kommunikációs "nyelvet" találni Magyarország és a Nagy-Britannia között; nálunk az emberek 92 százaléka mondta a legutóbbi Eurobarometer-felméréskor, hogy kötődik Európához, a brit Európai-ügyi miniszter viszont felszólította kollégáit, hogy ne használják annyit az európai szimbólumokat, mert megijesztik az embereket? Ráadásul az unió működése bonyolult, sőt, folyamatosan változik. Közben mind a tagállamok, mind az egyes uniós intézmények előszeretettel sajátítják ki a népszerű döntéseket és mutogatnak másra a népszerűtleneknél.

Kommunikációra szükség van, de másként, mint eddig. Ezért döntött a Barroso vezette bizottság megalakulásakor úgy, hogy a testület egyik alelnö-

kének legyen feladata a hosszú távú kommunikációs stratégia tervének kidolgozása. Ez a terv, amelyet "EU-zsargonban" fehér könyvnek hívnak, össz-európai kommunikációs stratégia elfogadására tesz majd javaslatot. Az azonban egyértelmű, hogy a bizottság csak kiegészítheti a tagállamok és a többi uniós intézmény kommunikációját, de nem veheti át teljesen a feladatot.

A kommunikációs stratégia tervezése már javában folyt a francia és a holland népszavazás előtt is, a "nem" győzelme az EU két alapító országában viszont új kérdéseket vetett fel. Egyrészt nehéz helyzetet teremtett: 13 országban már ratifikálták a dokumentumot, közöttük kettőben népszavazással. Mindkét döntés: folytatni a ratifikációs eljárást vagy feladni az alkotmány elfogadásának esélyét - politikailag és jogilag számos problémával jár. Akárhogy is, az EU intézményei erről egyedül nem határozhatnak. Ezért szükséges a társadalmi vita - erről szól a D terv. A bizottság feladata ebben az esetben leginkább az, hogy a tagállamokban zajló vitákat koordinálja. Az a 13 akció, amelyet a bizottság javasol, csak kiegészítené a tagállamok és a többi intézmény kommunikációs terveit.

Két dologról beszélünk tehát: a hosszú távú kommunikációs stratégiáról, illetve az alkotmány kétszeri leszavazása következtében kialakult helyzet kezelésére szolgáló tervről. A bizottság egyik esetben sem gondolja, hogy az általa megtenni kívánt lépések megoldják az EU összes gondját, és egyik sem csupán a bizottsági tagok utazásairól vagy "jószolgálati nagykövetek" kinevezéséről szól. A fő szempont a szemléletváltás: tájékoztatás helyett profi kommunikációra van szükség. Ennek pedig része az, hogy a döntéseknek "arca" legyen: a biztosok - mint a tagállamokban a miniszterek - vegyenek részt aktívan a kommunikációban is. A "jószolgálati nagykövetek" kinevezése pedig nemcsak az ENSZ programjainál bizonyulhat hasznosnak, hanem az EU-nál is.