El-Baradei békedíja
Hatalmas fricskát kapott az amerikai nemzetközi politikacsinálás, de személyesen Bush elnök is azáltal, hogy a norvég Nobel-bizottság a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget (NAÜ) és igazgatóját, a 63 éves egyiptomi Mohamed el-Baradeit tartotta méltónak arra, hogy megkapja az idei Nobel-békedíjat. Az elismerés 1,3 millió dollárral jár együtt, de ellentétben a szakmai teljesítményekért adott Nobel-díjakkal, az illékony presztízsen felül nem biztosít sokoldalúan konvertálható elismerést, igazság szerint hamar feledésbe merül. Talán ezért is vágott Washington jó képet az idei díjazás híréhez.
Elvégre az utóbbi időben a hirosimai és nagaszaki atombombázások kerek évfordulóin mindig a NAÜ-nek jut a Nobel-békedíj. Vagyis a hír kiszámítható volt, okos viselkedéssel gyorsan felül lehet rajta emelkedni, amint tette ezt Condoleezza Rice külügyminiszter, aki "nagyon megérdemeltnek" nevezte az elismerést, és megígérte, hogy az USA a jövőben "is" a legteljesebb mértékben együttműködik a NAÜ-vel.
Ebben csak az a szép, hogy az USA-NAÜ ellentétek egyik mélypontján Washington olyannyira megtagadta az együttműködést a szervezettel, hogy még a különben rutinszerűen továbbított hírszerzési jelentésektől is megfosztotta a bécsi székhelyű tudóstestületet (igaz, az anyagi hozzájárulást változatlanul folyósította). Ez az iraki invázió idején történt, minthogy a NAÜ és személyesen el-Baradei mélységesen ellenezte a katonai akciót annak biztos tudatában, hogy nincsenek Irakban atomfegyverek. Az, hogy akkor igazuk volt, nem garancia arra, hogy most, például Irán ügyében is tévedhetetlenek. A díj politikafüggőségét azonban nem célszerű lefitymálni, elvégre a béke is politikai kérdés. (SzH)
