Eladó a szavazatom - egy euróért

Nem az a párt fogja szavazatomat elnyerni, amelyik több autópályát, magasabb családi pótlékot vagy nagyobb adócsökkentést, magyarországi olimpiát stb. ígér. Hanem az, amelyik vállalja, hogy 2010-re bevezeti Magyarországon az eurót. És e mellé letesz egy hiteles, ezt szolgáló gazdaságpolitikai programot is. Olyan programot, amely nem rejti véka alá: bizony, áldozatokra van szükség rövid távon. Olyan programot, amely beismeri: a jelenlegi osztogatós költségvetési politika nemcsak hosszú távon fenntarthatatlan, de (ha megváltozik a jelenlegi kedvező nemzetközi pénzügyi környezet) sajnos ez nagyon rövid távon is kiderülhet róla. Olyan programot, amilyet Churchill mondott 1940-es megválasztásakor: "Nem ígérhetek mást, csak vért, gyötrelmet, verítéket és könnyeket." (És az emberek hittek neki, felsorakoztak mögötte, mellesleg pedig: Anglia megnyerte a háborút.)

E cikket kéretik ajánlati felhívásnak tekinteni. Az érdeklődő pártok ajánlataikat nyilvánosan tehetik meg. Az ajánlatnak a következő kötelező elemeket kell tartalmaznia: a fenntarthatatlan ikerdeficit problémájának őszinte feltárását, a helyzet súlyosságának beismerését és az államháztartási hiány gyors lefaragásának, illetve az euró bevezetésének menetrendjét. Hihető, betartható és számon kérhető menetrendjét. De legfőképpen annak kimondását, hogy a választások után azonnal hozzálát az illető párt a megvalósításhoz.

Miért éppen az euróbevezetést teszem meg az ajánlatok elbírálásának fő szempontjául? Mert ez lenne az az elcsépelt, ám mégiscsak hazánk előtt álló legfontosabb cél, az európai felzárkózás leginkább járható útja, eszköze. Csak ez képes rászorítani minket arra, hogy felismerjük saját érdekeinket és megtegyük azt, amit e nélkül is meg kellene tennünk. Amíg nem voltunk EU-tagok, az unióhoz való csatlakozás volt ez a fegyelmező erő. És visszatekintve az elmúlt tizenöt évre, minden hibája, visszássága dacára is ez volt a legpozitívabb modernizációs hajtóerő. Ennek örökébe kell lépnie az euróbevezetésnek.

Nem szeretnék olyan Magyarországon élni, amelyik hosszú évekkel Szlovákia után tudja csak átvenni az eurót. Nem vonz az a perspektíva, hogy 2011-ben, amikor Magyarország az EU elnöke lesz, a pénzügyminiszteri tanács havonkénti ülése előtt a soros elnök magyar miniszter kinn ül a folyosón, várja, hogy véget érjen az Eurócsoport összejövetele, hogy végre megtudja, miben is állapodtak meg odabenn a nagyok, beleértve Máltát és Ciprust is (copyright az egyik vezető magyar EU-tisztviselő). Taszít a mértéktelen populizmus, az "eurót, vagy autópályát" típusú hamis választási kényszer. Ha nemzeti büszkeségünk kifejeződése a forint megtartása, az egyenesen siralmas, visszagondolva a korábbi folyamatos leértékelődésre (és gyanítva a jövőbeli további értékvesztést). Legkevésbé azonban a valutaválság perspektívája vonz. Az ördögöt ugyan nem jó a falra festeni, ám a kollektív döntések meghozatalakor nagyon is számolni kell vele.

Az államháztartási hiány korlátok közé szorítása saját érdekünk, amit az euró bevezetésétől függetlenül is meg kell tennünk, de az egységes valuta célja segíthet. Az egységes valuta övezetén kívül Magyarország versenyképességét sokkal nehezebb javítani, mint odabenn. A konverziónál fellépő drágulás elkerülhető, ha elég erős a verseny, jó az előkészítés és megfelelő az árfolyam. Az adósságfinanszírozás pedig egy csapásra olcsóbbá válik.

Sokszor elhangzik, hogy micsoda hatalmas reálgazdasági áldozatokkal járna, ha 2007-2008-ban hirtelen, nagy lépésekkel mérsékelnénk a deficitet. Azt azonban elfelejtik hozzátenni, hogy a drasztikus hiánycsökkentés még mindig sokkal kisebb ár, mint ha sikerrel jár a következő spekulációs támadás a forint ellen. Ha mondjuk hirtelen 350 forintba kerülne egy euró, az mekkora jóléti veszteséget okozna? Elértéktelenedő megtakarítások, visszafizethetetlen devizahitelek, óriási infláció stb. Finnországban 1990-91-ben közel 50 százalékkal értékelődött le a túlértékelt márka egy külső sokk (a szovjet kereskedelem összeomlása), a piaci hangulat megfordulása és a devizában fennálló óriási eladósodottság miatt, s ez végül 12 százalékos GDP-visszaesést és 3-ról 20 százalékra felszökő munkanélküliséget okozott. Az ilyesmik elkerüléséhez a legbiztosabb garancia a lehető leggyorsabb eurócsatlakozás lenne.

Zárójel: kicsit aggódom, hogy nem lesz jelentkező a szavazatomra. De hátha mégis. Hátha vagyunk még elég sokan ebben az országban ahhoz, hogy valamit számítson ez a vélemény is. Eladó a szavazatom. Már egy euróért is elvihető.

Az alábbi kapcsolódó cikk végén lehet szavazni: