Magyar fordítókorong

Ausztriába eddig 65 milliárd dollár értékű külföldi tőke érkezett, míg osztrák cégek ezzel szinte pontosan megegyező, 65 milliárd dollár értékű tőkebefektetést hajtottak végre külföldön, elsősorban a közép-európai régióban. Ausztria számára ez adja a hosszú távon fenntartható egészséges növekedés alapját tőke- és profitszempontból. A külföldi osztrák és az ausztriai külföldi befektetések hozama évtizedek távlatában kiegyenlítődik - ma a térségbeli osztrák befektetések hozama többszöröse a külföldiek ausztriai befektetési megtérülésének -, miközben a két befektetési állomány nagyságrendje azonos. Magyarországra eddig mintegy 60 milliárd dollár külföldi tőke jött be, miközben magyarországi székhelyű cégek 3-4 milliárd dollár értékű tőkebefektetést hajtottak végre külföldön, döntően a közép- és kelet-európai országokban. Ez elméletileg is azt jelenti, hogy a külföldi befektetők magyarországi profittömege nagyságrendileg felülmúlja a külföldön befektető hazai tőketulajdonosok profittömegét. Valóban, a külföldi befektetők magyar befektetéseik után átlagosan 20 százalékos profitot érnek el évente, így befektetéseik öt éven belül megtérülnek. Évente mintegy 12 milliárd dollár profit keletkezik a külföldi befektetők magyarországi befektetésein, ennél jobb megtérülést csak Szlovákia kínál Európában. Ezzel akkor nem lenne baj, ha a hazai befektetők is nagyságrendileg azonos profitot realizálnának külföldi beruházásaikon, azonban jelenleg a kiáramló és bejövő tőke között nagyságrendnyi a különbség.

Profit csak ott keletkezik, ahol van befektetés, ezért a magyar gazdaság "profitmérlege" akkor kerülhet egyensúlyba, ha többszörösére nő a hazai tőketulajdonosok külföldi, ezen belül is elsősorban térségi befektetése. Tapintatosan hallgatni szoktunk arról, hogy enélkül esélyünk sincs a folyó fizetési mérleg egyensúlyának megteremtésére még hosszú távon sem, mert egyre bővülő külföldi tőkebevonásnak kellene fedeznie az egyre nagyobb rejtett és látható profitkivonást. Ma 12 milliárd dollár az eddigi magyarországi külföldi befektetések éves hozama, ami 3-4 évi teljes külföldi tőkebevonással azonos, miközben a külföldi tulajdonú cégek ugyancsak 12 milliárd dollárt tartanak tartósan eredménytartalékként hazai bankokban. Mi lehet a megoldás?

Elméleti lehetőség, hogy kártalanítással újból állami tulajdonba vonunk olyan korábban privatizált vállalatokat, amelyek éves profitrátája nagyságrendileg magasabb, mint a kártalanításhoz felvett hitelek utáni adósságszolgálat. Lehetnek ilyen cégcsoportok, de ez inkább csak elméletileg járható, mert a korábbi vételár, az elmaradt haszon és más tételek együtt ezt a változatot igen megdrágítják. Elméleti lehetőség marad az is, hogy a külföldi befektetések hazai profitját a befektetők teljes egészében visszaforgatják a magyar gazdaságba. Erre a gazdaságpolitika valamennyi eszközével ösztönözni kell, de az anyavállalatok számára túlságosan vonzó a magas magyar profithányad: egy részt bizonyosan kérnek belőle.

A megoldás az, ha Magyarország újból a tőke fordítókorongjává válik a térségben, ahogy 1867 után történt. A kiegyezést követően döntően angol és francia tőkéből, valamint német és osztrák hitelből finanszíroztuk az iparosítást. Már a századfordulóra kiépült azonban az erős hazai tőke - elsősorban a külföldről bevándorló kiemelkedő üzletemberek révén -, majd ezt követően már a magyar tőke hajtott végre beruházásokat a Balkánon. A hazai tőkének a következő 10-15 évben a közbeszerzéseken, valamint az uniós támogatásokon elért profitjának nagyobbik részét a térségben végrehajtott befektetésekre lenne érdemes fordítania. Ez vezethetne a magyar tőkemérleg kiegyensúlyozáshoz és egy hosszú távon fenntartható egyensúlyi növekedéshez. A tőkemérleg egyensúlya nélkül nincs pénzügyi egyensúly.

Mást is tanulhatunk azonban a 19. századi magyar fordítókorongtól: a tőkénél még fontosabb az emberi tudás és tehetség. Tőkét érdemes vinnünk a térségbe, miközben emberi tőkét hozunk Magyarországra. A térségből és az EU más tagállamaiból egyaránt ide kell vonzanunk azokat a tehetségeket, akik itthon érnek el világsikert. Mint történelmünkben oly sokszor, csak előremenekülhetünk, hátra nem, és sikerünk alapja az, ha hátrányból építünk előnyt.