Regisztrációs szomorújáték

Vaskos dossziéban sorakoznak a szekrényemben a regisztrációs adó röpke 21 hónapos történetének dokumentumai. Már a bevezetés időzítése ellen is sokan berzenkedtek: a szakmai szereplők nem tartották logikusnak, hogy nem a tavaly májusi uniós csatlakozáskor, hanem három hónappal korábban kell megbarátkozniuk az új adófogalommal. Na, azért nem volt annyira új, korábban is volt adója az autóknak, csak az elnevezést kellett megszokni. Merthogy az unió nem tartotta elfogadhatónak a fogyasztási adót, amely a gépkocsikat annyi más adóféleség mellett terhelte. Az persze szóba sem került, hogy végképp búcsút kéne inteni ennek a bevételi forrásnak, hiszen a költségvetés nem tudta volna nélkülözni az itt képződő milliárdokat. És valljuk be, akárhányszor módosult is időközben az adótábla, a rendező elv csakis ez volt, semmilyen más meggondolást nem lehet felfedezni a változtatási szándékokban. Ilyenek pedig, mint említettem, bőven voltak, a tábla rendre változott, mégpedig igencsak hektikusan.

Számos kereskedőnek, főként a külföldi használt autók importőreinek "bezavart" a regisztrációs adó, féltek, hogy járműveik túlságosan megdrágulnak. Ők indították az első ostromot a pénzügyi tárca ellen, felvázolva (megjegyezzük, nem teljesen ok nélkül) a tömeges csőd vízióját, s máris körvonalazódott a módosítás terve, immár az "újautósok" rovására. Pedig több szempontból is ígéretesnek tűnt az első adótábla, hiszen egy régi, rossz állapotú használt kocsi adója oly magas volt, hogy abból akár egy kicsi, korszerű kocsi ára is kitelt volna. Ráadásul - mivel megszűnt a számla alapján történő adókivetés - alapot adott arra, hogy eltűnjenek a színről az ügyeskedők, a számlabűvészek, akik papíron nevetségesen olcsó áron hoztak be gépkocsikat, és töredékét fizették annak az adónak, mint tisztességes társaik. A minisztérium azonban hajlott az érvekre, s a törvény hatálybalépését követő ötödik napon már megszületett az első módosítási javaslat, kedvezve az elaggott járművek forgalmazóinak. Ezúttal a márkakereskedőknél szakadt el a cérna, most ők masíroztak be a minisztériumba. És persze a környezetvédők sem tétlenkedtek. A minisztériumi tisztségviselők meg bólogattak: jé, hát ennek is igaza van, meg annak is - és máris fogalmazódtak az újabb tervek.

Közben egyre erősödtek a hangok, az uniónak nem tetszik a dolog, a mi adónk nem EU-konform. Tegyük hozzá zárójelben: az egész közösségben nincs egységes gyakorlat ezen a téren. Két hete pedig írásos figyelmeztetés érkezett, változtatni kéne a táblán, mert a régi autók adója nem veszi figyelembe a jármű avulását. Edzett szakembereknek az ilyen feladat már meg sem kotytyan - amúgy is hozzá kellett nyúlni a regisztrációs adóhoz, hogy a csökkenő áfa kompenzációjára megoldást találjanak -, egy-két álmatlan éjszaka, és hipp-hopp elkészült az új verzió. S lám, ebben már megjelentek az avultatási szorzók (összesen 29!). Most ismét az újautó-kereskedőknél ment ki a biztosíték. A szakmától távol állóknak is feltűnik, sok egyéb sebből is vérzik a parlamenti bizottsági akadályt egyébként simán vevő elképzelés. Ezennel borítékoljuk: hamarosan újabb regadótáblával ismerkedhetünk.