Találjuk ki újra a Nemzetközi Valutaalapot!

A kormányoknak a jövőben új eszközökre és a gazdaságban ható erők működésének alaposabb megértésére van szükségük, hogy az egyre integráltabb világgazdaságban rejlő hatalmas potenciális előnyöket egyensúlyba tudják hozni a fenyegető veszélyekkel. A szegényebb fejlődő államok számára a kihívások különösen nagyok, mert úgy kellene kapcsolódniuk a globális gazdasághoz, hogy abból a polgáraik számára érezhető előny adódjék.

A Nemzetközi Valutaalapot a második világháború után azzal a céllal alapították, hogy segítse a tagországokat a korábban elkövetett, súlyos gazdaságpolitikai hibák elkerülésében. Az utóbbi 60 év során az alap felelőssége növekedett, miközben a világgazdaság átalakult. Amikor alig több mint egy évvel ezelőtt az intézményhez kerültem, világossá vált számomra, hogy a tagállamok elvárásai tovább fokozódnak iránta. Ezért elrendeltem egy tanulmány elkészítését az IMF-nek a világgazdaságban betöltött szerepéről és ennek változásáról.

Elemzésünk azt mutatja, hogy a globalizáció gyors előrehaladtával új kihívások bukkannak fel. Az érett és a most alakuló piacgazdaságokat érő sokkhatások mérete, sebessége és hatóereje növekszik. Az integrált tőkepiacok lehetővé tették néhány ország számára, hogy hatalmas fizetésimérleg-hiányokat halmozzanak fel, miközben mások diverzifikálni tudták aktíváikat, és tartalékokat gyűjtöttek a válságos időkre. A piacok integrálását kísérő nehézségek felerősödtek, amint azt a textilkereskedelemmel kapcsolatos konfliktusok is jelzik.

Mindez azt jelenti, hogy az IMF-nek magának is folytatnia kell az alkalmazkodást. Az alap régóta és elmélyülten részt vesz a globalizáció által követelt reformok meghatározásában, és nem is eredménytelenül. A 90-es évek közepe óta végzett munka nagy részét a határokon átmenő, masszív tőkeforgalom kihívásai kényszerítették ki. Az ebből adódó felelősség gyorsan gyarapodott, lekötve az erőforrások nagy hányadát, és közben nem sikerült mindig megfelelni a tagországok elvárásainak.

Most az IMF irányelveinek újragondolására van szükség, hogy segíteni lehessen a tagországokat a globalizáció új kihívásainak való megfelelésben, legyen szó akár a költségvetési vagy a monetáris keretfeltételek továbbfejlesztéséről, a növekvő kereskedelemhez való alkalmazkodásról vagy a pénzügyi rendszer megszilárdításáról. Az újragondolásnak mindenekelőtt vonatkoznia kell arra, ahogy az alap a gazdasági irányzatokat elemzi és tanácsait adja, akár globális, akár regionális, akár tagországi szinten.

Ebben a munkában - amelyet az IMF felügyeletnek hív - a mindent átfogó megközelítéstől el kell mozdulni, mégpedig a válság kockázatát kiváltó, illetve a globalizációs követelményekhez való alkalmazkodást hátráltató gyengeségek és torzulások célzott elemzése felé. Az alap világszerte hozzájárulhat a globalizáció jobb megértéséhez, ha a legkritikusabb irányzatokról elmélyültebb elemzést ad, főleg a pénzügyi piacok tekintetében. Az IMF - mint univerzális intézmény - egyedülálló fórumot kínál kulcsfontosságú ügyek kooperatív megoldásainak kereséséhez, például a jelenlegi és jövőbeni globális egyensúlyhiány ügyében. Abban a korban, amikor a regionális integráció egyre fontosabbá válik, elengedhetetlen, hogy az alap behatóbban vizsgálja az egyes térségek gazdasági irányzatait, és bátorítsa a helyi együttműködést.

Végső soron azonban az egyes tagállamokkal fenntartott kölcsönös kapcsolat az, ami a legfontosabb a gazdaság sebezhető pontjainak feltárásához és a hosszú távú, stabil növekedés feltételeinek megteremtéséhez. A fejlett államok körében a későbbiek során jobban tudatosítani kell a gazdaságpolitikai lépések globális hatásait. A feltörekvő államokat illetően tökéletesíteni kell a veszélyek korai előrejelzésére szolgáló mechanizmusokat. Együttműködve az alacsony jövedelmű államokkal a szegénység elleni harcban, rugalmasabbá kell tenni a hitelezési instrumentumokat, a segélyezett államokat és a donorországokat egyaránt segíteni kell a folyósított összegek hatékonyabb felhasználásában.

Az IMF-nek mint nemzetközi közintézménynek magára nézve a legszigorúbb átláthatósági és felelősségi normákat kellene érvényesítenie. Az alap már most is messzemenően nyitott szervezet, a döntések és az elemzések nyilvánosak, a döntéshozatali mechanizmust azonban meg kell újítani, hogy jobban tükrözze a XXI. század realitásait.

Ha számba vesszük a gyorsan globalizálódó világ kihívásait, akkor látható, hogy az alap egész tevékenységét tovább kell fejleszteni. A jövőben a válságok minden bizonnyal eltérőek lesznek az eddig tapasztaltaktól. Az IMF-nek ebben a helyzetben készen kell állnia, és elég rugalmasnak kell lennie, hogy segítse a világot, miként nézzen szembe a megjósolhatatlan fejleményekkel.