Tovább építgeti energiabirodalmát a Kreml

A 13,1 milliárd dolláros üzlet - amelyhez több mint 12 milliárdot nyugati bankok adtak - az orosz gazdaság történetének legnagyobb vételára. Korábbi, 3 százalékos tulajdonrészével együtt a Gazprom immár 75 százalék feletti többséggel rendelkezik az egyik legellentmondásosabb orosz "oligarcha", Roman Abra-movics egykori cégében.

Az 51 százalékos állami tulajdonú Gazprom ezzel a kőolajszektorban is óriási részesedéshez jutott, a Kreml pedig már az orosz föld mélyében rejlő energiakincs 30 százalékát ellenőrzi. Ami még akkor is jogos fordulatnak tekinthető, ha nem ok nélkül gyanítjuk: a KGB-ből érkezett revansista héják - Szergej Ivanov hadügyminiszterrel az élen - egy új birodalmi erőpolitika gazdasági talpkövének szánják az állami tulajdonú energiai mamutvállalatot, amelynek megteremtését évek óta tervezik Moszkvában.

De egyáltalán nem biztos, hogy ezt - vagy mint mások vélik, az 1990-es évek elejének vadprivatizációjában született igazságtalanságok jóvátételét - segíti elő a Szibnyefty de facto állami ellenőrzése. Már csak azért sem, mert az adásvétel egy másik történet: nevezetesen a választott grémiumok helyett Oroszországot ténylegesen irányító elnöki adminisztráció két vezetője, Dmitrij Medvegyev és Ivan Szecsin holdudvara között folyó pozícióharc fejezete. A Gazprom Medvegyev által irányított igazgatótanácsának megerősödése óriási csapás az Ivan Szecsin érdekeltségi körébe tartozó Rosznyeftyre. Pedig a nemzeti olaj- és gáztársaság létrehozását egy éve még a két említett vállalatóriás részvénycseréjével, illetve a nyugati cégekkel való fúzió gondolatával kacérkodó Jukosz megkaparintásával akarták elérni a Kremlben. Tavaly decemberben azonban, amikor egy árverésnek csúfolt komédia segítségével Szecsinék jelképes áron megszerezték a Jukosz nyugati szakemberek által 20 milliárd dollár értékűre becsült legnagyobb kitermelő helyét, a Rosznyefty vezetőinek egy csapásra elment a kedvük attól, hogy a nemzeti energetikai cég létrehozásában a másodhegedűs szerepét játsszák a Gazprom mellett.

Azóta - tehát közel egy éve - folyik az iszapbirkózás a Putyin-adminisztrációt vezető két nagy csoport között. Semmi kétség: a Szibnyefty állami körbe kerülése ellenlépésre készteti majd a mindig erőből politizáló Szecsint és a látványos osztozkodásban egyetlen olajszakemberként részt vevő, impulzív Szergej Bogdancsikov Rosznyefty-főnököt.

A Szibnyefty eladásának egy másik kínos vonatkozása is van. A maffiaterminológiát idéző "család" szóval illetett Jelcin-körben csak "Bugyellárisként" emlegetett Roman Abramovicsról régóta rebesgetik - a napokban két tekintélyes lap, a Financial Times és a Die Welt tett erre egy átlátszó célzást -, hogy Putyint személyesen is érdekeltté tudja tenni nagyobb szabású üzleti ügyeiben. Az olajbáró a hatóságok által kitervelt közös akcióik részeként 2003 elején fúziót ajánlott a Jukosz-főrészvényes Mihail Hodorkov-szkijnak. Moszkvában néhány hónappal később már sokan tudni vélték: a többlépcsős részvénycsere révén eltervezett üzlettel Abramovics feladata az volt, hogy lépre csalja, és a már akkor tervezett állami leszámolás során védtelenné tegye oligarcha társát.

Hodorkovszkij két évvel ezelőtti letartóztatása után Abramovicsnak a Jukosz-Szibnyefty fúzió sorsáról (Hodorkovszkij kárára) hozott döntései igazolni látszottak ezt a feltételezést. Az idén júliusban, amikor az Abramovics-cégek tulajdonosi jogait képviselő Millhouse Capital nyilvánosságra hozta, hogy kétmilliárd dollár osztalékot fizet a Szibnyefty a részvényeseinek (ebből már mindenki tudta: közel a cég eladása), a Rosznyefty bejelentette: a Jukosz-maradványok új birtokosaként a cég igényt tart az elmaradt Jukosz-Szibnyefty fúzió nyomán Abramovicsnál rekedt 20 százalékos Jukosz-részvénycsomagra, és ezért zároltatja azt. A Medve-gyev-Szecsin (Gazprom-Rosz-nyefty) párviadal eme újabb aszszójába beavatkozott Vlagyimir Putyin, mondván: őt csak az érdekli, hogy a Szibnyefty megfelelő áron találjon új gazdát.

A színfalak mögött azonban alighanem mást is mondhatott, mert a máskor oly indulatos Szergej Bogdancsikov másnap nyilvánosan visszavonta a Rosznyefty igényét. Sőt, még a Roman Abramovics kormányzói tevékenységének színteréül szolgáló csukotkai körzet vezetői is sietve lemondtak a nekik járó Szibnyefty-papírokról. Így 24 órával a Putyin-nyilatkozat után a Gazprom egyedül maradt a porondon. És vezetői villámgyorsan eldöntötték, hogy a Szibnyeftynél maradt Jukosz-részvénycsomagot Hodorkovszkijék adótartozása fejében - jogilag vitatható módon - egyenesen a bírósági végrehajtóknak (vagyis az államnak) adják át.

Így működik ma a piacgazdaság Oroszországban. Alekszej Kudrin pénzügyminiszter bosszúságára, hiszen a Putyin populista gazdasági prognózisait rendre nyilvánosan helyreigazító derék pénzügyér alig néhány napja jelentette be, hogy 2005-ben megduplázódik a tőke menekülése hazájából. Kudrin még nem tudhatta, hogy az összeg triplájáról kellene beszélnie, hiszen Roman Abramovics és rejtélyes partnerei a Millhouse Capitalban sem a kétmilliárdos osztalékot, sem a 13 milliárdos vételárat nem hagyják Oroszországban.