Vissza az euróhoz?

Legalább két olvasata van a miniszterelnök tegnapi bejelentésének, miszerint a koalíciós pártok alkut kötöttek: az SZDSZ "nem piszkálja" a jövő évi (választási) költségvetést, cserébe az MSZP elfogad egy olyan ambiciózus hiánycsökkentő programot, amelyek révén mégiscsak elérhetővé válik az euró 2010-es bevezetése.

Ha megértők akarnánk lenni, akkor elfogadnánk, hogy Gyurcsány Ferencnek egy év alatt nem lehetett csodát tennie az államháztartási reformok terén, választások előtt pedig bármely kormánynak bocsánatos bűn, hogy kissé jobban kinyitja a szavazatvásárló pénzcsapot. Megnyugvással tölthetne el az is, hogy az elmúlt hetek lebegtetése után a miniszterelnök végre meghallgatta és elfogadta azokat a racionális érveket, amelyek a közös európai valuta mielőbbi átvételét sürgették - többek között a Világgazdaság hasábjain is. A két legnagyobb párt legutóbbi nyilatkozataiból ráadásul immár az is világosan látszik, hogy mindketten a bürokrácia, az állami és önkormányzati túlfoglalkoztatás jelentős leépítésével igyekeznek majd spórolni, ha hatalomra kerülnek, így talán legalább ez ügyben nem támadják majd egymást demagóg módon (lesz még téma bőven).

Mielőtt azonban bárki hurráoptimizmusba esne, most sem árt némi visszafogottság. Egyelőre nem tudjuk ugyanis, mi állt pontosan a nagy megvilágosodás hátterében: valóban a gazdasági racionalitás, a piac első figyelmeztető jelei, vagy pusztán egy újabb hatalmi játszma? Ha valóban komoly a szándék, vajon miért nem lehetett mindezt "házon belül" megbeszélni, miért kellett a nyilvánosság előtt populista álvitákat gerjeszteni? Egyáltalán, mi a garancia arra, hogy mindez nem pusztán egy újabb blöff, hiszen a miniszterelnöknek az utóbbi hetekben tett bejelentéseivel - a céldátum lebegtetése, az újabb fedezet nélküli költekezések - sikerült leküzdenie kormánya költségvetési hitelességét az elődje szintjére. A most felállítandó "államreform-bizottságról" pedig - amely ki tudja, hogy viszonyul majd Sárközy professzor eddig elvégzett munkájához - óhatatlanul eszünkbe jut a januárban létrehozott adóreform-bizottság dicstelen története.

Mindezek fényében talán érthető, ha most óvatos kétkedéssel fogadjuk az amúgy kívánatos célkitűzéseket.