Németország egészségtelen exportboomja

Németország azonban fokozatosan a szó másik értelmében is bazárgazdasággá válik, mivel manapság a termékek csomagolására és eladására szakosodik, miközben a nagy hozzáadott értéket előállító feldolgozóipari termelés egyre nagyobb hányadát alacsony bérű országokba telepíti ki. Az országnak a világgazdaságban betöltött szerepe ily módon a termelésről fokozatosan áttevődik a közvetítő kereskedelemre. Ennek eredményeként a kivitele egyre nagyobb hányadban tartalmaz importált termékeket és szolgáltatásokat. Bár az exporttal növekszik a kivitt német hozzáadott érték, ennek a termékegységre eső hányada azonban hanyatlik. Ez másként fogalmazva azt jelenti, hogy a német kivitel teljes volumene gyorsabban emelkedett, mint az exportban szereplő német hozzáadott érték.

Kérdés tehát, hogy ez jó, vagy rossz. Azt önmagában nem lehet kedvezőnek minősíteni, hogy a kivitt német hozzáadott érték növekedett, mivel ez nagyrészt az export célú termelésre való szakosodásnak tudható be. Ha egy ország valamire specializálódik, akkor a tőke és a munkaerő gyorsabban áramlik arra a területre, mint más szektorokba. Valójában az exportágazatok növekedése más területek rovására mehet végbe. Egyszerűbben fogalmazva, létezhet olyan, mint túlzott mértékű szakosodás.

Ha azt vizsgáljuk, hogy Németországban végbement-e túlzott mértékű specializáció, akkor a munkaerőpiacra kell összpontosítanunk, mert ott mérhető le leginkább a folyamat hatása. Az itt látottak alapján nincs ok a derűlátásra. Az országban 1995 és 2004 között nem kevesebb mint 1,09 millió főállású munkahely szűnt meg a feldolgozóiparban és a kereskedelemben. Ezzel egyidejűleg nem jöttek létre új munkahelyek a gazdaság más területein, sőt a feldolgozóiparon és a kereskedelmen kívül is hanyatlott a foglalkoztatás, így a gazdaság egészében 1,26 millió főállású munkahely szűnt meg az adott időszakban.

Tény, hogy a kommunizmus bukása óta Németországban nagyobb arányban csökkent az ipari foglalkoztatás, mint bármely más OECD-államban. Ennek egy része a korábbi keletnémet tartományok hanyatlására vezethető vissza, de a korábbi Nyugat-Németország önmagában is a fejlett ipari államok utolsó előtti helyén áll az ipari foglalkoztatás alakulása tekintetében.

Korábban az autógyártás és az elektromos ipar állt a bazárgazdaság középpontjában. Ahhoz, hogy árban versenyképesek tudjanak maradni, rákényszerültek az importált alkatrészekre. Olyan elektromos alkatrészek gyártását, mint a csipek és a passzív eszközök, gyakorta teljes egészében Ázsiába telepítették ki, az autógyártásban pedig a németországi összeszerelő üzemekben még meglévő termeléshez nagymértékben használnak Kelet-Európában gyártott alkatrészeket. Összességében elmondható, hogy a nagy munkanélküliség és az exportboom egyidejű fennállása csak a merev bérekkel magyarázható, amelyektől Németország máig szenved. A jóléti rendszer és az agresszív szakszervezetek miatt az utóbbi 20 év nagy részében itt voltak a legmagasabbak a bérköltségek, és csak az utóbbi időben került Dánia az élre a korona felértékelődése folytán. A túlzott bérek gyors ütemben teszik tönkre a gyártási vertikum alján folyó termelést, és olyan munkaintenzív ágazatokat is sújtanak, mint a textilipar, az egyszerűbb szolgáltatások, az idegenforgalom és az építőipar.

A folyamat eredményeként ezekben a munkaintenzív szektorokban jelentős munkaerőt és tőkét kell felszabadítani, ez átáramlik a tőkeintenzív exportágazatokba, amelyek a magas bérekkel is könnyebben tudnak versenyezni. A kivitelre dolgozó ágazatok ugyan gyorsan tudnak növekedni, nagy tőkeintenzitásuk miatt azonban nem tudják maradéktalanul foglalkoztatni a felszabaduló munkaerőt. Emiatt a munkanélküliek bizonyos hányada csak a jóléti államhoz tud fordulni. A folyamat további kísérő jelensége az, hogy a magas bérek miatt alacsony a tőke hozama, ezért nyomott a befektetések szintje. A megtakarításoknak a beruházásokon felüli többlete ily módon tőkeexport formájában külföldre kerül. Ennek folytán a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés üteme alacsony, miközben az export megugrik.

A német exportboomot és a folyómérleg-többletet sokan annak jeleként értékelik, hogy Németország kedvező beruházási célhely. A Bundesbank azonban rámutat, hogy a külföldre irányuló befektetések (beleértve a pénzügyi befektetéseket is) nagyjából elérték az otthoniak szintjét az utóbbi években. Amint a nemzetközi munkamegosztás tovább halad előre, a német termékek importtartalma is tovább növekszik, s ez azt jelenti, hogy a növekvő kivitel ellenére kevesebb lesz a munkahely. Amíg a globális versennyel szemben a német dolgozók nem fogadják el a nagyobb rugalmasságot, addig az exportból származó nyereséget külföldön fektetik be, csökkentve a termelési költségeket, egyúttal megerősítve otthon a bazárgazdaságjelleget.