Profilváltás minőségi ugrással

Visszatekintve, milyennek látja a magyar bankrendszer elmúlt 15 évét?

Egyértelmű, hogy a korai privatizáció nagyon jót tett a magyar gazdaság fejlődésének, ám azt is látni kell, hogy azok az árak, amelyeket a magyar állam a privatizált vállalatokért akkor kapott, a térségben manapság realizálhatókhoz képest filléreknek nevezhetők. Pedig semmivel sem jobb állapotban lévő pénzintézetekről van most szó. Erre mondják, hogy a pénznek van időértéke, vagy inkább nagyon megváltozott a régió megítélése?

Ugyanakkor több bank tevékenykedik Magyarországon, mint a fejlett piacokon, de az egyszerű ügyfél így sem érzi a versenyt.

Pedig van verseny. Igaz, a különböző ügyfélszegmensekben eltérő intenzitású. A vállalati szektorban nincs egyetlen domináns szereplő: még a többi pénzintézethez képest mamutméretű OTP-nek is mindössze 15 százalék körüli piaci részesedése van. A miénk enyhén tíz százalék feletti. A lakossági piacon viszont tornyosuló a dominanciája, ezért ott torzabb, nem olyan hatékony a verseny, mint a vállalati szférában. Ráadásul néha az állam is elég ügyetlenül avatkozik közbe: klasszikus példa a lakástámogatási rendszer, amely szinte teljesen egyetlen szereplő irányába vitte a piacot úgy, hogy közben az állam hatalmas eszközökkel szubvencionálta a folyamatot.

Az itt lévő bankok mögött nemzetközileg is meghatározó pénzintézetek állnak. Ezek után várható-e fúzió, felvásárlás, vagy az anyabankok mozgása határozza meg a hazai folyamatokat?

Ha a külföldi tulajdonosok között történik valami, erre most az egyik olasz nagybank által felvásárolt HVB esete is példa, az megváltoztathatja a magyarországi piaci viszonyokat. Az OTP-t leszámítva lényegében minden hazai bank egy nagy európai bankcsoporthoz tartozik, így várható, hogy a jövőben is a külföldi tulajdonosok mozgásai határozzák meg az itthoni piac dinamikáját.

Ugyanakkor azt lehetett hallani, hogy önök a takarékszövetkezetekkel kívánnak szorosabb kapcsolatot kialakítani.

Ez olyan, mint az örök szerelem, amelynek az a természete, hogy sohasem teljesedik be. Jó néhányukkal azonban így is együttműködünk, hiszen érzik a rendkívül erős piaci nyomást, és tudják, hogy néhány szolgáltatást nem tudnak maguktól nyújtani: ilyen például a devizahitelezés, amely manapság a piacon maradás egyik előfeltétele.

Ráadásul a Raiffeisen odahaza Ausztriában igencsak jól ismeri ezt a terepet.

Az osztrák Raiffeisen csoport gyökerei a vidékhez kötődnek, bár már nagyon régen nem használjuk a "vidék bankja" kifejezést. A hagyományoknak megfelelően azonban a Raiffeisen-kultúra máig fontos eleme a helyi autonómia, a helyi sajátosságok tiszteletben tartása, a helyi menedzsment meghatározó szerepe. Ennek előnyeit mi is mindig élveztük, és ez döntő tényező volt abban, hogy sikeresek lehettünk.

Önök a Raiffeisen Internationalhez (RI) tartoznak. Miért?

A Raiffeisen csoport klasszikus szövetkezeti tulajdonon alapul, ahol a tagok a tulajdonosok, és egyben ők veszik igénybe a szolgáltatások legnagyobb részét. A több száz hitelszövetkezet mindegyike jogilag önálló egység, de kooperálnak, és kölcsönösen garantálják egymást. A nagyobb feladatok ellátására hozták létre a tartományi bankokat, a piramis tetején pedig a nemzetközi műveletek végzésére is alkalmas központi hitelintézet, a Raiffeisen Zentralbank áll. A kelet-közép-európai terjeszkedés jegyében ez a pénzintézet elsőként Magyarországon jelent meg 1987. január 1-jével, és a feladat betetőzéseként ez év elején, a kelet-közép-európai hálózatot egy holdingba, a Raiffeisen Internationalbe szervezve bevezették a tőzsdére.

Egy tőzsdei társaságnál folyamatos a bizonyítási kényszer, s ez könynyen a hosszú távú tervezés rovására mehet. A három éve megkezdett hálózatépítési programot nem biztos, hogy most is végigvihetnék.

Szerencsére a fiókhálózat növekedési programja nem került veszélybe, de miközben az alapvető stratégiában nem igényeltek változást, a tulajdonosok elvárják, hogy a fejlesztéseket maximális hatékonysággal teljesítsük. Így ebben a pillanatban nem látok konfliktust a hosszú távú stratégiai célok megvalósíthatósága és a RI rövid távú, a tőzsdei várakozásokat figyelembe vevő aktivitása között.

Miért nem az anyabank, a Raiffeisen Zentralbank választotta a sikeres tőzsdére menetelt?

Mert arra nem volt szükség: az osztrák Raiffeisen csoport erősen beágyazott, nyereséges, jelentős piaci pozíciójú bankcsoport. A kelet-európai hálózat bővítése viszont jól leválasztható tevékenység és egyszerű kockázat-bevétel optimalizálási kérdés volt, hogy akarják-e az Ausztriában megtermelt profitot a kelet-európai hálózatba forgatni, vagy sem. A cél tehát a tőkebevonás volt, hiszen a teljes kontroll így is a 70 százalékos tulajdonrészt megtartó Raiffeisen csoportnál maradt.

Ebben nyilván a növekedési lehetőségek is szerepet játszottak. Miként lehet az, hogy a magyar piac rendre kimagasló eredményeket biztosít a pénzintézeteknek?

Nem vitatható, hogy nálunk a banki marzsok magasabbak, mint Nyugat-Európában: egyrészt a bankpiac még fejletlenebb, így a verseny több területen nem olyan éles. Másrészt a kockázat is magasabb, amelyhez értelemszerűen magasabb profitelvárás társul. Ugyanakkor Magyarországon folyik egy konvergencia: lassan-lassan a gazdaságunk és a bankrendszerünk is felzárkózik az EU-hoz. Az elmúlt években a nyugat-európai bankok, különösen a lakossági szférában, ugyanolyan jó eredményeket produkáltak, mint a magyarok. Igaz, nem annyira a növekedés, mint inkább a költséghatékonyság, vagy a piac intenzívebb megmunkálása révén.

A közelmúltban önt újabb öt évre megerősítették a vezérigazgatói pozíciójában. Mi volt a felvázolt stratégia lényege?

Ebben a tekintetben teljes az egyetértés a tulajdonossal. Stratégiánk alapja az, amit a 90-es évek végén elhatároztunk: a nagyon vonzó, nagyon sikeres, de növekedési kilátásait tekintve sajnos kevésbé kecsegtető vállalati banki profilunkat fel kell váltani az univerzális banki profillal. Mindez kulturális, üzleti és sok más szempontból is a teljes bankszervezetre kiterjedő minőségi váltást követel meg. Az első, ha úgy tetszik zöldmezős szakaszát ennek a folyamatnak nagyjából 2004-ig befejeztük: már jelentős a lakossági ügyfélkörünk, kifejlesztettük a lényeges termékeket, létrehoztuk az alapvető értékesítési csatornákat, és új brandet is felépítettünk. A következő öt évben teljes erővel növelni akarjuk a piaci részesedésünket, és a lakossági üzletágnak is egyre nagyobb mértékben hozzá kell járulnia a bank nyereségességéhez.

Korábban sokan azt mondták, hogy az ország alulbankosított, majd mindenki elkezdte bezárni a fiókjait, hogy most újra nyisson. Mi az igazság?

A 90-es évek közepén valóban sokan azt állították, hogy a bankok túl sokat fektettek habarcsba és téglába. Jó néhány országban elképesztő mennyiségű fiók üzemelt, és ez jelentősen lerontotta a nyereségességet. Így jött divatba az internetes bankolás, amelynek mindenhatóságában hinni, különösen Magyarországon, nem bizonyult jó ötletnek. Időközben kiderült, hogy Nyugathoz képest nálunk elképesztően kevés a bankfiók, ráadásul az ügyfelek többsége igényli a személyes kapcsolatot, különösen azoknál a viszonylag komplikált termékeknél, mint a hitelek vagy a befektetési döntések. Ezért, miközben a különösebb hozzáadott értéket nem igénylő szolgáltatásokat nagyon intenzíven igyekszünk átemelni, az úgynevezett alternatív - főként elektronikus - csatornákra, magunk is agresszív fióképítési programba fogtunk. Ez nem kizárólag magyar jelenség, az egyik amerikai hitelintézet például úgy reklámozta mostanában magát, hogy mindennap nyit egy új fiókot? Mi a napokban nyitottuk a nyolcvankilencediket. Az év végére megközelítjük a százat, a jövő év végére elérjük a 125-öt. Az elmúlt években közel 10 milliárd forintot fordítottunk erre úgy, hogy közben minden évben képesek voltunk növekvő eredményt felmutatni.

Sokak szerint a pénzügyi szektorra leselkedő egyik legnagyobb veszély a devizahitelezés meghatározó szerepe, amelyben önök igen erősek.

Igen, ez a magyar gazdaság egyik anomáliája. Azért hitelezünk devizában, mert a piac ezt igényli. Ugyanakkor a piacért nem az egyes bankok és nem is a bankrendszer, hanem a gazdaságpolitika irányítói a felelősek. Nem tartom normálisnak azt, hogy az önkormányzatok - köztük az egészen kicsik is - hosszú lejáratú árfolyamkockázatoknak teszik ki magukat, de megértem, hogy az ő szemszögükből ez inkább racionálisnak tűnik, mint a rendkívül magas belföldi kamatok megfizetése. Természetesen a fejlett világban is létezik devizahitelezés, csak nincs ekkora túlsúlya. Remélem, hogy amint a forintkamatok csökkenni fognak, helyreáll a rend.

Jót tenne az euró bevezetése?

Az euróra nem a bankrendszernek, hanem a gazdaságnak van szüksége. A bankrendszer - például a tranzakciós költségek miatt - keres azon, ha a forint minél tovább marad. A reálgazdaságnak viszont azért lenne jó az euró, mert a tranzakciós költségek csökkennének, kisebb lenne a spekulációs kitettség, és a fegyelmezettebb államháztartás is jótékony hatással járna.

Öt év múlva milyen lesz a magyar bankrendszer és benne a Raiffeisen?

Növekedni fog az első hat-hét bank piaci részesedése. Azok a pénzintézetek, amelyek később akarnak itt megjelenni, legfeljebb speciális szolgáltatásokkal jelentkeznek, a már itt lévő kisebbek pedig egy-egy jól körülhatárolható szegmenst céloznak majd meg. Ami a Raiffeisent illeti: most az ötödikek vagyunk a rangsorban, de azt szeretném, ha öt év múlva az első háromban lennénk.