Érdekegyeztetés: van mit tanulni
Az „oszd meg és uralkodj!” elvet vallotta a kormány az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal folytatott, négy plenáris ülésből álló, tegnap lezárult konzultáción. A munkaadói oldal és a szakszervezetek egyaránt enyhíteni kívánták a várható terheket, ám azzal, hogy csak saját csoportérdekeiket védték, a harcászat jól bevált módszerével nyert a kormány: az erők szétforgácsolódtak.
Éppen ezért az egyensúlyjavító vagy más néven megszorító csomag elemeit többnyire keresztülvitte a kormány. Persze a másik két oldal is elkönyvelhet eredményeket: módosul az áfakulcs, az elvárt adó számítási alapja nem tartalmazza majd az anyagköltséget, nem emelkedik 0,5 százalékkal a munkaerő-piaci alapba fizetett munkavállalói járulék.
Az eredmények ellenére sokakban ambivalens érzések maradtak. Ám optimizmusra ad okot, hogy a kormány nyitott volt az érdekegyeztetésre, így a – sokak fejében utópisztikusnak tűnő – társadalmi megegyezésre való készségét mutatta meg. A munkaadói és a munkavállalói oldal nemcsak kritizált, hanem proaktívan javasolt, tanácsot adott, kalkulált, szakértőket vonultatott fel, vagyis tette a dolgát: lobbizott, és mentette, ami menthető.
Ám az érveléstechnika egyik fontos üzenetét mindenki elfeledte: nemcsak az a fontos, amit mondasz, hanem az is, ahogyan mondod. Az egyeztetések során a kormány időnként sértett volt vagy cinikus, a munkaadók néha arrogánsak és bőbeszédűek, a szakszervezetek pedig kétségbeesettek vagy rezignáltak.
Az ambivalens érzés jogos, az eredmény vitatható, a hozzáállás minősége javításra szorul, ám ennek ellenére el kell ismerni: az Országos Érdekegyeztető Tanács elmúlt 18 éve alatt a legnagyobb szabású érdekegyeztetés zajlott most le. Bár a spanyol Moncloa-paktumhoz (1978-ban írták alá a gazdasági stabilizáció érdekében) hasonló magyarországi társadalmi szerződés aláírása még várat magára, most kiderült, az ügy nem reménytelen.
