Kommunikációs tárca

Az elmúlt egy-két esztendőben egyre nagyobb teret nyert a PM-en belül a problémákat és azok látszatát elkendőző retorika. Legyen szó az Európai Bizottságról, az IMF-ről vagy OECD-ről, nagy hitelminősítőkről, a jegybank szakértőiről, hazai és külföldi elemzőkről, belföldi közgazdászokról, akik a katasztrofális költségvetési politika miatt előbb finoman, majd egyre élesebben bírálták a kormányzatot: mindez nem hatotta meg a pénzügyi tárcát, és a kritikákra válaszul ontotta magából a győzelmi jelentéseket. Mi sem fejezi ki plasztikusabban az érdemi munkáról a kommunikációra való hangsúlyeltolódást, mint a mindenkori büdzsé története. A 2004. évi – a megelőző esztendő jócskán elvétett deficitterve miatt az év elején megemelt – költségvetési hiánycél tarthatóságába vetett hit lényegében nyáron illant el a befektetők részéről, a 2005. évi deficitterv már múlt év tavaszán illuzórikus álomnak tűnt a piac számára, az idei büdzsé egyenlegére vonatkozó kormányzati fogadkozásokról pedig már a költségvetési törvény benyújtásakor kiderült: azoknak köze sincs a realitásokhoz. Persze mondani sem kell, hogy a József nádor téren egészen másképp látták a helyzetet.

Sőt egészen odáig fajult ez a folyamat, hogy a hátunk mögött hagyott hónap államháztartási folyamatait ismertetni hivatott sajtótájékoztató a parlamenti voksolások előtti néhány alkalommal választási rendezvénnyé silányult. A tárca tisztségviselője hosszasan ecsetelte a néhány nappal a tájékoztató előtt kijött ipari termelési adat igen szép reményekre okot adó voltát, majd hosszú perceken keresztül győzködte hallgatóságát (nyilvánvalóan a műsort a televízión keresztül figyelemmel követő embereket), hogy a kialakult körbetartozás közel sem olyan borzasztó mértékű, és hogy az államadósság nem úgy van, mint ahogyan azt sokan vélik.

Azt gondolta – hovatovább remélte – a szakmai közönség, hogy ennek az egésznek a választások után vége szakad. A pénzügyminiszter fel is csillantotta a reményt, amikor két hete beismerte: sokkal nagyobb lesz a hiány, mint ahogyan eddig szajkózták, sőt napokon belül előállnak a megszorítás részleteivel is. Arra lehetett számítani, hogy ezentúl inkább a szakmai kérdések, feleletek dominálnak a tájékoztatókon, és hogy sokkal kevesebb „titkot” őriznek meg maguknak az asztal túloldalán ülők: normális keretek között folyhat a tájékoztatás. Ez az álom másfél hét alatt szertefoszlott.

Katona Tamás államtitkár a napokban tartott soros költségvetési tájékoztatón szinte kikérte magának, amikor nekiszegezték a kérdést: vajon ki a felelős azért, hogy a társadalombiztosítási alapok hiánya az előirányzat hétszerese lehet, márpedig a tárca eddig teljesen másról beszélt. Válaszában jelezte: a törvényben rögzített és a várható deficit közti eltérés háromnegyed részben az egészségügyi kiadások nem megfelelő menedzselésére vezethető vissza, míg a differencia egynegyed részben a PM sara a nem pontos előrejelzés miatt. Amikor pedig egy óra elteltével a résztvevők egyike szeretett volna felvilágosítást kapni arról, hogy a beavatkozások nélküli 1000 milliárd forintos idei hiánytúllépés pontosan mely tételekre és milyen mértékben vezethető vissza, a tárca második embere azzal fizette ki a kérdezőt: az egy hónap múlva esedékes rendes tájékoztatón megosztják az információkat az újságírókkal.

Persze elképzelhető, hogy ezt így kell csinálni. Lehet, hogy a kozmetikázás, az elmaszatolás a kívánatos út. Lehet, hogy nincs szükség az államháztartási gazdálkodás megítélését segítő adatok közzétételére, és teljesen felesleges az az érdeklődés is, amely a büdzsével foglalkozó szakmai közönség felől nyilvánul meg a PM irányába. De akkor nincs szükség pénzügy-, pardon, kommunikációs minisztériumra sem.

A szerző a Világgazdaság munkatársa