Megérdemelt figyelmeztetés

Ismét egy uniós blama. Pironkodhatunk.

Pedig az Európai Bizottság figyelmeztetésére számítani lehetett. Magyarország 2002-ben vállalta, hogy az uniós csatlakozásig az állami vétójogot biztosító hazai aranyrészvény-szabályozás összhangba kerül a római szerződésben foglaltakkal, illetve azzal, ahogy az alapszerződést az Európai Bíróság értelmezi. Nem így történt.

A kevésbé feledékenyek már a csatlakozás után – mivel továbbra is változatlan maradt az állam aranyrészvényesi pozíciója a privatizációs törvény mellékletében felsorolt cégekben – óvatosan jelezték: bizony rossz benyomást kelthet az ország, ha olyan téves feltevésre ad okot, hogy 2004. május elsejét követően másként viszonyul a közösségi jogrendszerhez, mint azelőtt.

A törvényjavaslat időben elkészült. Szakértők szerint megfelelően szolgálta a köz és az állam érdekét. Megszavazása azonban nem volt sürgős a parlamenti pártoknak. Egyesek szerint az aranyrészvényről nem lehet „csak úgy” lemondani, illetve a törvénymódosítás egyes cégeket fölvásárlási célpontnak teheti ki. Megfontolható aggályok. Az elmúlt évek alatt megtárgyalhatták volna őket. Csak pironkodhatunk az olyan felelős honatyai elszólásokon, miszerint „nem dől össze a világ”, vagy „az EU nem fog üldözni minket” a késlekedésért.

Az intés most megérkezett. Megérdemeltük.

Persze többről is szó van, mint a mulasztással járó presztízsveszteségről. Kárát láthatja a gazdaság, hiszen, ahogy a brüsszeli bizottság utalt rá, elmaradhatnak a külföldi befektetők.

További káros hatás lehet, hogy mindig fennáll a gyanú: az állam helytelenül él többletjogosítványával.

Megfelelő szabályozással mindez elkerülhető.