Támogatja-e a tandíj bevezetését a felsőfokú tanintézményekben?

Láng László

Az IBS főigazgatója és rektorhelyettese

Ideje volt

Egyetértek a tandíj bevezetésével. Úgy vélem, már sokkal korábban meg kellett volna ezt lépni, mielőtt felduzzasztották volna a létszámot a felsőoktatási intézményekben. Ha ugyanis még a tömeges képzés előtt bevezették volna a tandíjat, akkor ma sokkal jobban működne a piac, a szülők befektetésnek tekintenék gyermekük felsőfokú taníttatását, ami később a munkaerőpiacon megtérül. Ha a felsőfokú képzés ingyenes és tömegével kínálják, akkor nem lesz megtérülés, hiszen a munkaerőpiac nem képes felszívni a rengeteg diplomást. Itt az ideje, hogy valamennyi főiskola és egyetem a saját tevékenységét szolgáltatásnak, a hallgatót pedig ügyfélnek tekintse, akinek a lehető legmagasabb színvonalú szolgáltatást kell nyújtani. Ez pedig tandíj nélkül nem megy.

Klinghammer István

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora

Ösztöndíjjal együtt

Nincs kifogásom a tandíj bevezetése ellen. Ám azzal csak akkor értek egyet, ha egy erős, jól átgondolt és definiált ösztöndíjrendszerrel együtt lép életbe, mely biztosítja, hogy az állam által fontosnak ítélt, illetve a kultúra, a tudomány és az igazgatás területén kulcsfontosságú szakokon tanuló, kiváló eredményt felmutató hallgatók képesek legyenek fedezni az ösztöndíjból a tandíjat. Természetesen azok, akik nem érnek el megfelelő tanulmányi eredményt, kedvezmény nélkül fizetnék az összeget. Még egyszer hangsúlyozom azonban, hogy a kérdést komplexen kell kezelni, nem szabad elveszni a részletekben. Az államnak el kellene dönteni, hogy az egyes szakterületeken hány fő képzésére van szükség. Ez jól működik az Európai Unió nyugati országaiban, valamint az Egyesült Államokban, ahonnan átvehetnénk a mintát.

Mészáros Tamás

A Budapesti Corvinus Egyetem rektora

Többletforrás

A normális tandíjrendszer és nem az utólagos képzési hozzájárulás híve vagyok. Az egyetemek többletforráshoz jutnak, és a differenciálásra is megvan a lehetőség, azaz ott, ahol nagyobb a kereslet, magasabb lehet a tandíj. Ahhoz azonban, hogy a tandíj ne hiúsítsa meg eleve a tanulmányokat, ki kell dolgozni a kedvezmények és a mentességek rendszerét. Ha a szerényebb anyagi lehetőségű tehetségek a tandíj bevezetése miatt kimaradnak, az többet árt, mint használ az országnak. Jelentős hozzáadott értéke a tervezett rendszernek a teljesítmények versenye, az átjárhatóság a fizető és a nem fizető kategóriák között. Jogi szempontból nem könnyű a tervek megvalósítása, de az elv jó, csak ki kell dolgozni a rendszer részleteit. Jónak tartom, hogy az érintett intézmények bizonyos keretek között önállóan alakíthatják ki saját tandíjrendszerüket.

Törzsök Éva

A Szolnoki Főiskola rektora

Teljesítményfüggő

Támogatom a tandíj bevezetését, azzal a kitétellel, hogy a tehetséges, de szociálisan hátrányos helyzetű fiatalokat ne zárják ki a felsőoktatásból. Nekem szimpatikusnak tűnt az utólagos tandíjfizetés, de ezt az ötletet már elvetették. Fontosnak tartom az ösztöndíj rendszerének kidolgozását, hiszen az utóbbi időben sajnos egyre több diáknál tapasztalom az igénytelenséget. Természetesen nem lehet általánosítani, de sokan csak arra törekszenek, hogy kettessel átcsússzanak a vizsgán. Ha azonban a tandíj mértéke teljesítményfüggő lenne, a diákoknak ezt a körét ösztönözni lehetne. Intézményvezetőként fontosnak tartom, hogy a tandíj bevezetése ne járjon együtt az intézmények állami támogatásának csökkentésével, hiszen akkor ugyanott tartunk, ahol eddig. A fejlesztéseket pedig valamiből finanszírozni kell.

Joó Ferenc akadémikus

A Debreceni Egyetem oktatási rektorhelyettese

Az egyetem döntsön

A tandíj bevezetése, függetlenül az ország gazdasági helyzetétől, elkerülhetetlen. A modern felsőoktatás ugyanis elképzelhetetlen nélküle, épp ezért volt hiba 1998-ban a tandíjcsökevény eltörlése. Abban a formában az sem volt tökéletes, de mára kialakult volna az intézményeknek, diákoknak egyaránt megfelelő megoldás. A fejlesztési részhozzájárulás akkor töltheti be a szerepét, ha valóban az egyetemek döntenek a felhasználásáról, illetve arról, hogy a munkaerő-piaci igények alapján mely szakokon kellene csökkenteni, illetve növelni a hallgatói létszámot. Ezt – talán éppen a fer plusz-mínusz 50 százalékos határok közötti megállapításával – meg is tudják valósítani, miközben az állami támogatás sem csökken.