Végjáték a WTO-ban

A héten talán utoljára próbálhatnak meg dűlőre jutni a WTO kereskedelmi miniszterei a dohai liberalizációs forduló főbb kérdéseiben: megállapodás hiányában az idén már aligha lehet lezárni a tárgyalásokat. Ha pedig ez az idén nem sikerül, jövőre, amikor az amerikai elnök mandátuma lejár a kereskedelmi szerződések egyszerűsített eljárással való megkötésére, gyakorlatilag már lehetetlenné válik.

A figyelem elsősorban az EU-ra és az Egyesült Államokra irányul, amelyek egymást vádolják az eddigi eredménytelenségért. A két nagyhatalom álláspontjának közeledésében George W. Bush elnök múlt heti európai látogatása sem hozott előrelépést. Bush üres kijelentését, amely szerint elkötelezett a forduló sikeres lezárása mellett, pusztán Pascal Lamy WTO-vezérigazgató értékelte úgy, hogy „soha nem volt még ilyen jó esély a megállapodásra”; Peter Mandelson uniós kereskedelmi biztos ezzel szemben a valószínű kudarcról beszélt a csúcstalálkozó után.

Kevesebb szó esik viszont a fejlődő országokról, holott az alkudozás valójában róluk szól. Az ő érdekeik mintha valahol elvesztek volna a tárgyalások 2001-es startja óta, amelyek pedig akkor éppenséggel „fejlesztési forduló” néven indultak meg. Az eddigi ajánlatokat látva számos közgazdász és civil szervezet óva inti a fejlődőket azok elfogadásától, mert rájuk nézve több kárt, mint hasznot vélnek felfedezni azokban. Előfordulhat tehát, hogy a megállapodáshoz nem lesz elég az EU és az USA kiegyezése. BÁ