Alig lett olcsóbb az állam

- Ön hova valósi?

- Bácsbokodon születtem, de most már kaposvárinak tartom magam.

- Érdekes, hogy nem azt mondta, dél-alföldi, illetve dél-dunántúli.

- Értem a célzását. Az Akadémián készült egy felmérés a társadalom identitásáról. E szerint az emberek elsősorban magyarnak vallják magukat, a nemzetit követi a települési identitás, viszonylag gyenge a megyei – kevesen vallják magukat például szabolcs-szatmár-bereginek –, a regionális pedig értelemszerűen szinte egyáltalán nem létezik ma még.

- A parlament döntése alapján ez így is marad. Meglepte, hogy az ellenzék nem támogatta a választott régiók kialakítását?

- A programalkotás, a normaszöveg kidolgozása idején még optimista voltam, hiszen meghatározó fideszes politikusok mondták el nekem – természetesen nem hivatalos fórumokon, hanem baráti beszélgetéseken –, hogy elfogadják az érveinket. Ám a parlamenti vita során sajnos nyilvánvalóvá vált, hogy a politikai szempontok legyőzik az ésszerűséget. A régiók létrehozása ugyanis az olcsóbb, egyszerűbb állam megteremtésének legfontosabb eszköze, arról nem is beszélve, hogy az uniós fejlesztési forrásokhoz is így tudnánk a leghatékonyabban hozzájutni, választott testületek felelősen tudnák irányítani az elosztást.

- De az EU nem követeli meg ezt a közigazgatási egységet, akár a megyék is képesek a pénzek lehívására.

- Az tény, hogy nincsenek pontos szabályok erre vonatkozóan, de az egész pályáztatási rendszert úgy hozták létre, hogy egy nagyjából akkora lélekszámú terület tudja a legjobb feltételekkel a pénzeket megszerezni, mint a mi eltervezett régióink. Gondoljon csak például az infrastruktúra-fejlesztésre, azt nem is nagyon lehet megyei szinten megvalósítani.

- A hajó mindenesetre elment, ám a kormány azt állítja, ha nem ment jogszabályi úton, majd pénzügyi, gazdasági szabályozókkal kényszerítik rá a megyéket az összefogásra. Mit értenek ezalatt, nincs ennek kissé zsarolás íze? Az ellenzék pedig egyenesen azt állítja, megkerülik az Alkotmányt.

- A jogszabályok maradéktalan betartásával kívánjuk áthidalni a problémát. S erre már van jól működő recept. A kistelepülések kötelező társulását sem tudta korábban a parlament megszavazni. Erre olyan szabályozókat alkottunk, amelyek segítségével sokan önként vállalták az együttműködést. Minden falu, város normatív állami támogatást kap a feladatai elvégzésére, ám akik társulnak, többletpénzhez jutnak. Nem véletlen, hogy nagyon sokan éltek a lehetőséggel, és körjegyzőségekbe tömörültek. Jelenleg 646 működik, ezekben 1718 település vesz részt. Ez is bizonyítja, nem kell a polgármesteri hivatalok megszűnésétől sem tartani, hiszen a körjegyzőségekben sokkal színvonalasabb szolgáltatáshoz jutnak az állampolgárok. S még beutazniuk sem kell feltétlenül a nagyobb településre – ez szintén gyakran hangzik ellenérvként –, hiszen a jól képzett munkatársak tarthatnak kihelyezett fogadóórákat is. A kistérségi társulásokhoz hasonló módszerrel képzeljük el a megyék összefogásának megteremtését is. Az erre vonatkozó koncepció már megvan, most dolgozzuk ki a részleteket. Ebben nagy segítségünkre vannak a téma független szakértői, akik – ezt határozottan ki merem jelenteni – szinte egyöntetűen régiópártiak. Nem véletlen, hogy nemrég Gyurcsány Ferenc egy szakmai megbeszélésen azt mondta, ezen a téren a szakma megelőzte a politikát.

- Mennyi pénzt bukhat azon az ország, hogy nem sikerült az alkotmánymódosítás?

- Ezt nagyon nehéz pontosan megmondani, de a számításaink szerint legalább 14-15 milliárd forintot.

- Az államigazgatási régiók kialakításához pedig nem is kell az ellenzék támogatása, a megyei intézményekből – APEH, ÁNTSZ, rendőrség, bíróság stb. – regionális szervezeteket hoznak létre. Ám már most megindult a harc a megyeszékhelyek között, hogy hol legyen a központ. Nem tart komoly rivalizálástól?

- Azt nem állítom, hogy konfliktusmentes lesz a folyamat, de bízom abban, hogy a szűklátókörűség nem lesz ennek gátja. Vegyük például a Dél-Alföldet: itt Szeged régióközponti státusa megkérdőjelezhetetlen, de Békéscsabának és Kecskemétnek nem versenyezni kellene vele, hanem megtalálni az együttműködési formákat. Az intézmények jelentős része ugyan Szegeden lesz, de a másik két város is kap regionális funkciót, lesznek olyan szakfeladatok, amelyeket ott látnak el. Bár kissé sántít a példa, de mégis jellemző: Németországban sem minden országos intézmény Berlinben van, az alkotmánybíróság Karlsruhéban székel.

- De mi lesz az Észak-Alfölddel, ahol a Fidesz-bástyának számító Debrecen vezető szerepe megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor a szabolcsi szocialisták joggal mondhatják, inkább az MSZP által irányított Nyíregyháza legyen a régió központja?

- A dél-dunántúli, kísérleti jellegű re-gionális társulás a legjobb példa arra, hogy a politikusok – amellett, hogy elsősorban a saját településük érdekeit tartják szem előtt – képesek re-gionális mércével is mérni, hiszen belátták, fontos, hogy a környező megyék is fejlődjenek. Így okos kompromisszumokkal ez a probléma is megoldható.

- Az önkormányzatok egyre nagyobb anyagi gondokkal küszködnek, legutóbb 1275 önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került település – az összes önkormányzat több mint egyharmada – nyert el ezen a címen (önhiki) állami támogatást. Mi lesz velük, főleg akkor, ha végleg megszűnik az iparűzési adó, valamint a cél-, illetve címzett támogatás?

- Most vizsgáljuk, hogy a fejlesztési célok közül melyek terelhetők át az uniós finanszírozás keretei közé; a szennyvíz- és ivóvíz-beruházások például biztosan megoldhatóak lesznek EU-s pénzekből. Annyit nyugodt szívvel kijelenthetek, hogy 2007-től nagyságrenddel több pénz lesz ezekre a célokra. Az viszont igaz, hogy a működésben a jelenleginél nagyobb takarékosságra van szükség. Az az érzésem, hogy néhány helyen a gazdálkodás racionalizálása helyett inkább önhikit igényeltek. Az persze már más lapra tartozik, hogy annak ellenére is nyertek, hogy megszigorodtak a pályáztatási feltételek. Az iparűzési adó jelenleg biztos bevételi forrást jelent a településeknek, de előbb-utóbb fel kell számolni ezt az adófajtát. A Pénzügyminisztérium az adóreform keretében jelenleg is dolgozik a megoldáson. Az viszont tény, az önkormányzatoknak mielőbb választ kell kapniuk arra vonatkozóan, hogy mi lesz velük, ha megszűnik az iparűzési adó, azt mivel pótolja az állam.

- Az önkormányzati képviselőkön sem nagyon sikerült spórolni. Bár a városatyák kicsit kevesebb tiszteletdíjat kapnak, igazi költségmegtakarítást akkor lehetett volna elérni, ha jelentősen csökken a számuk. Ehhez képest önök is csak a megyei és fővárosi közgyűlések karcsúsítására tettek javaslatot, s még ez sem ment át az Országgyűlésen. Ennek miben látja az okát?

- Nem volt elég időnk az előkészítésre. Minden tízezernél nagyobb településen választókerületek jelöltjeire szavaznak az állampolgárok. A képviselők számának csökkentése azzal járt volna, hogy a jegyzők átszabják e kerületek határait. Ez csak a laikusok számára tűnik egyszerű közigazgatási feladatnak, valójában hihetetlenül kemény dió. Ennek során ugyanis óhatatlanul jelentkeznek politikai szempontok is. Képzelje csak el, milyen következményei lennének, ha egy tisztán panellakásokból álló választókerülethez hozzátennének egy családi házas övezetet. A megyei, fővárosi közgyűlések létszámát egyszerűbben lehetett volna megkurtítani, mert azokat listán választjuk, de az ellenzék még ehhez sem volt partner. Azt pedig kifejezetten álságosnak tartom, hogy a Fidesz akkor jött elő a közgyűlések megfelezésének tervével, amikor már törvényes lehetőség nem volt a jogszabály módosítására. Persze nem adtuk fel, a mostani ciklusban biztos sikerül eredményt elérni, és 2010-ben már kevesebb képviselőre voksolhatunk.

- Nem tartja ezt naivitásnak, a parlamenti képviselők azon emberek egy részétől vennék el az önkormányzati sarzsit, akik dolgoznak a pártszervezetekben, segítik a honatyák kampányát, s ezzel fizetik ki őket? Másfelől a nagy ígérgetések ellenére a parlament még mindig 386 tagú.

- Bízom benne, hogy ebben a ciklusban bölcsebbek lesznek a honatyák, és sikerül ebben is megállapodnunk, csakúgy, mint az önkormányzati reform egyéb, ma még függőben lévő ügyeiben.

1981-ben végezte el a pécsi JPTE Állam- és Jogtudományi Karát, pályakezdőként a Somogy Megyei Tanács munkatársa

1987-től tagja az MSZMP-nek, 89-től az MSZP-nek

1991-től a Somogy Megyei Önkormányzat szervezési és jogi osztályának vezetője, kaposvári önkormányzati képviselő

1994-től parlamenti képviselő

1998-tól az MSZP országos elnökségének tagja, 2000-ig alelnöke

2000-től a párt kaposvári szervezetének elnöke

2001-től az Európai Szocialista Önkormányzati és Regionális Képviselők Szövetségének alelnöke, a kaposvári Polgárőr Egyesület elnöke

2002-től belügyminiszter

Jelenleg az önkormányzati és területfejlesztési tárca vezetője

1981-ben végezte el a pécsi JPTE Állam- és Jogtudományi Karát, pályakezdőként a Somogy Megyei Tanács munkatársa

1987-től tagja az MSZMP-nek, 89-től az MSZP-nek

1991-től a Somogy Megyei Önkormányzat szervezési és jogi osztályának vezetője, kaposvári önkormányzati képviselő

1994-től parlamenti képviselő

1998-tól az MSZP országos elnökségének tagja, 2000-ig alelnöke

2000-től a párt kaposvári szervezetének elnöke

2001-től az Európai Szocialista Önkormányzati és Regionális Képviselők Szövetségének alelnöke, a kaposvári Polgárőr Egyesület elnöke

2002-től belügyminiszter

Jelenleg az önkormányzati és területfejlesztési tárca vezetője Magánügy A miniszter asszony a következő napokban megy szabadságra. Az első időkben Budapesten marad, hiszen a sportot felügyelő tárca vezetőjeként ellátogat a Margitszigetre az úszó Eb-re, valamint a Hungaroringre, a Forma–1 versenyeire, de – mint mondta – ez kifejezetten örömteli kötelesség számára. Ezt követően a családjával a Balatonra utazik, ott piheni ki az elmúlt hónapok fáradalmait.-->