Lobbisták kíméljenek!
Így szólt a miniszterelnök türelmi időt kérő üzenete a választások második fordulóját követően. Gyurcsány Ferenc kérését azonban a nagy hazai gazdasági érdekképviseletek, lobbicsoportok és szakmai műhelyek a legkevésbé sem tekintették magukra nézve kötelezőnek.
Így már a választási hétvégét követő első munkanapon gőzerővel beindult a gazdasági lobbi. Jóformán minden magára valamit is adó szervezet igyekezett hallatni a hangját: szinte nem volt gazdasági szereplő a gazdaság és az állam betegségeinek orvoslására vonatkozó recept nélkül, de a nyilvánosságra hozott tervezetekben néhol egymásnak ellentmondtak az államháztartás rendbetételére vonatkozó felvetések.
Gyakorlatilag csak a kiadások csökkentése mint általános cél jelent meg közös pontként, igaz, az sem egységesen. Még a legátfogóbb kezdeményezésnek tekinthető, ám konkrét javaslatokat nélkülöző, egész oldalas fizetett hirdetésben megjelentetett, 16 nagy gazdasági érdekképviselet által aláírt Kiáltvány – megállapodás a jövőért címet viselő felhívás kapcsán is inkább csak a nagy gazdasági szereplők közötti ellentétekről, eltérő véleményekről lehetett hallani.
Ha Gyurcsány Ferenc – ígéretével ellentétben – mégsem zárta olyan szorosra a füleit, akkor vélhetően örült a gazdasági lobbi megszólalásainak. Ugyanis az éppen kiigazításra (megszorításra, csomagra, új egyensúlyra stb.) készülő kormányfőnek nem egy egységes, valódi érdekérvényesítő potenciálú gazdasági lobbival, hanem egy széttöredezett, már-már megosztott csoporttal szemben kellett (kell) keresztülvinnie az akaratát. Sőt, váratlanul olyan „kellemes” helyzetbe került, hogy a konkrétumokat nélkülöző javaslattengert a saját érdekében is felhasználhatta: ő az ország érdekében nem tesz egyebet, mint a gazdasági szereplők követeléseit teljesíti. Méghozzá úgy, hogy az elvárásoknak való megfelelést a nagy zajban senki sem tudja ellenőrizni.
Ezt azonban a gazdasági szereplők akkor nem látták át. Olyannyira nem, hogy a kormányprogram és az új egyensúlyra vonatkozó (más olvasatban: megszorító) intézkedések nyilvánosságra kerüléséig tartó időszakban egyre többen léptek előtérbe megfogalmazva saját elképzeléseiket, ezáltal is növelve az érdekkommunikációs zűrzavart. A kormányfőnek pedig mindeközben nem is kellett mást tennie, mint háttérbe húzódva drukkolni az egyre vadabb elképzeléseknek: minél félelmetesebb kép látszik körvonalazódni, annál kevésbé jelent majd megrázkódtatást a tényleges program bejelentése.
És Gyurcsány Ferenc nem is tett másként, hiszen egészen a legutolsó pillanatig nem szivárgott (szivárogtatott) ki lényeges elem(et) a programból. Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) ülésén bejelentett, az új egyensúly érdekében tett intézkedéscsomag pedig már egy kellőképpen „előkészített” helyzetben kerülhetett a nyilvánosság elé. A bejelentést követően a programot mindenki saját vérmérséklete szerint ítélte meg, mégsem mondhatjuk, hogy a csomag nagyságához mérhető azonnali ellenkezést szült volna.
Azóta tudjuk, hogy a korábbi hangadók közül lényegében csak az OÉT tagjai harcolnak a csomag ellen (elsősorban az adóemelést és mértékét érintően), míg a szakértő közgazdászok inkább elhibázottnak tartják, a külföldi elemzők keveslik és hiteltelennek tartják azt.
A nagyobb gazdasági szereplők azonban egyelőre jól láthatóan kivárnak, hiszen a „kötelező” kommenteken és az adóemeléssel kapcsolatos kérdéseken kívül érdemben nem szólaltak meg. Ők talán már tudják, hogy az adóemeléssel kapcsolatos látszólagos kormányzati nyitottság ellenére – amelyről egyébként is bebizonyosodott, hogy nem más, mint „kommunikációs baki” – egyelőre nincs értelme harcolni a kormány halaszthatatlannak tűnő lépéseivel szemben. Ráadásul a közvetlen érdekeiket sértő reformlépések még bőven előttünk vannak, így arra tartalékolják lobbierejüket. Kérdés, tanultak-e a hibájukból, és képesek-e összehangoltan lépni érdekeik hatékony érvényesítése végett, vagy továbbra is kímélni fogják a kormányfőt.
A szerző a GPS Capital igazgatója
