Megosztjuk a dilemmákat

- Mit szól ahhoz a kormányzati pletykához, hogy az új struktúrában ön képviseli a rossz rendőrt?
- A miniszterelnök természetesen a jó rendőr. Nem hiszem, hogy erről lenne szó, de ha ez előreviszi a dolgokat, akár el is vállalom. A miniszterelnök szándéka szerint létrejött egy olyan pont a kormányban, amelyik csak abban érdekelt, hogy a kormányprogramban kitűzött célokat javaslatokkal támassza alá, ezek pedig mentesek legyenek mindenfajta más megfontolástól, határozott szakmai racionalitást tükrözzenek. A politikai mérlegelés a folyamat kezdetén és a végén történjék meg átlátható módon, ne pedig a folyamat minden szintjén, átláthatatlanul.
- Ez azt jelenti, hogy a kidolgozás közben nem tud felpuhulni a javaslat, a végén viszont elbukhat.
- Minden elbukhat, hiszen az olyan szakmai reformjavaslat, amelyet a politikai nem tesz magáévá, életképtelen. Ma azonban azt látom, hogy a politikai szándék egyértelmű, most pedig a megvalósítható, részleteiben kidolgozott szakmai javaslatokat kell elkészíteni.
- Nehéz elképzelni, miként fog ez működni; azt már megtapasztaltuk, hogy a koalíciós pártok hogyan is kötnek kompromisszumokat.
- Most hol vannak ezek a „rossz” kompromisszumok? Mutassanak egy olyan pontot a kiigazítási csomagban, ahol a kormány szándékai nem teljesültek. Ez rossz olvasata annak, ami történik. A kormány kitűzött egy kiigazítási célt, teljesítette annak mértékét.
- Részt vett a csomag előkészítésében?
- Ha az a feltételezés, hogy ami kellemetlenség történik, annak mind én vagyok az okozója, akkor ezt cáfolom.
- Tehát nem vett részt?
- Ezt nem mondtam. Részt vettem, de csak külsősként, akkor még nem hivatali minőségben.
- Mikor állt vissza az önbe vetett bizalma a miniszterelnöknek? A Debreczeni-féle könyv szerint Gyurcsány Ferenc bizalomvesztés miatt váltotta le a pénzügyminiszteri posztról.
- Házasságban is van úgy, hogy ugyanazokat a történéseket a felek hajlamosak egészen másként megélni. Ez egy lezárt ügy, ehhez nem fűznék több kommentárt. A miniszterelnökkel szerintem nagyon jól dolgozunk együtt.
- Ez a helyzet a koalíciós pártokkal is?
- Igen. Teljesen jól lehet, és hozzáteszem, kell együtt dolgozni a két koalíciós párttal. Felkeresem a frakciók képviselőit, hiszen érdekem, hogy folyamatosan informáljam őket, mit csinálunk, mire készülünk; nekem is tudnom kell, ők miként gondolkoznak.
- Egyelőre keveset tudunk az államreform-bizottságról. Ismertek a politikus tagok, de nincs információ a „külsősökről”.
- bizottsági tagok fele kormányzati politikus, az ágazati miniszterek csak az őket érintő ügyek tárgyalásánál vannak jelen. A „külsősök” névsoráról rövidesen dönt a miniszterelnök.
- Mkor áll fel a bizottság?
- A rmányzati oldal már el is kezdett dolgozni, van ügyrend, készülnek a kutatások, háttéranyagok. Minden témában először megpróbáljuk rögzíteni azt a célt, ahová el szeretnénk jutni. Ehhez akarunk majd eszközöket rendelni, s meghatározzuk azokat az indikátorokat, amelyekkel mérni lehet, elértük-e a célokat. A közigazgatást illetően ezt már el is fogadta a testület, az önkormányzati refromról is lezajlott az első vita.
- Elég ijesztőnek tűnik a reformok előkészítettsége szempontjából, hogy az a bizottság, amelyik döntés-előkészítőként működik, még nem állt fel teljes egészében.ból, hogy a miniszterelnök nem nevezte még meg a külső tagokat, nem lehet a reformok előkészítettségéről mélyreható következtetéseket levonni. Azt azért ne gondolja senki, hogy a bizottság tagjai fognak ülni excel-táblák előtt, hatékonyságvizsgálatokat készítve – mert most ennél a fázisnál tartunk. Az idő sürget bennünket, de nem annyira, hogy holnap reggelre végiggondolatlan javaslatokkal árasszuk el a társadalmat. Minden jelentős államháztartási rendszernél két fő probléma van. Az egyik méretbeli, azaz túl nagy az intézményrendszer, a létszám. A kormány eddig a „méretproblémákat” igyekezett kezelni. Ilyen a kötelező óraszám emelése vagy a közigazgatás átszabása. Ezek kiigazító lépések, amelyektől önmagában még nem lesz jobb a működés, de lehetővé válik, hogy a kiadási szükségletek tartósan csökkenjenek. Ezt kell követniük azoknak a lépéseknek, amelyek a működés módját alakítják át, azzal a céllal, hogy az eredményre koncentráljanak az intézmények.
- A kormány azért kapott eddig kritikákat, mert eddig a működés átalakításáról nem esett szó, ellenben kiderült, lesz tandíj, vizitdíj, átszabják a gázdíjat – a bevételek növelése érdekébenzel vitatkoznék. Meg azokkal a félreértésekkel is, amelyeket a kormányzat, bevallom, maga okozott. Valószínűleg nem jól mondjuk el, hogy mit miért csinálunk, mi lesz az átalakítás következménye, ki jár jól, ki rosszabbul.
- A kommunikációs vagy stratégiai hiba?
- Kommunikációs hiba, a stratégia elég világos. Nézzük a tandíjat! A tandíj nem bevételi kérdés. Súlyos és mély igazságtalanság van a magyar felsőoktatásban: egyetlen vizsgán nyújtott teljesítmény dönti el, ingyen jutok diplomához, vagy több millió forintot fizetek érte. A hallgatók fele költségtérítéses rendszerben tanul. Most azt mondjuk, hogy az a 15 százaléka az államilag finanszírozott hallgatóknak, amelyik a leggyengébb eredményt éri el, a következő tanévben „menjen át” a költségtérítésesbe, és fordítva. Átjárást teremtünk teljesítményalapon. Ez hallatlanul jó üzenet.
- Nem ezt vitatjuk, hanem hogy eközben nem esik szó például a felsőoktatás rossz szerkezetéről…
- De ebből nem következik, hogy a tandíj pusztán fiskális motivációjú bevételnövelő lépés. A közszolgáltatások átalakításának alapkérdése a teljesítmény. Mindenkit, aki közszolgáltatást nyújt és igénybe vesz, arra kellene ösztönözni, hogy minőséget nyújtson és azt követeljen. Azt senki sem mondta, hogy a felsőoktatás dolgai ezzel el vannak rendezve. Például azt javasoltam az oktatási miniszternek, hogy a kormány három évre előre mondja meg az államilag finanszírozott létszámot és annak belső szerkezetét, hogy ehhez lehessen alkalmazkodni. Mint rossz rendőr, furcsa lehet, de azt mondom, sok problémát okozott, hogy nem tudtunk kiszámítható környezetet teremteni a szereplőknek. Visszatérve: a létszám csökkenni fog, az összetétel változik, s ehhez igazodni kell az intézményeknek. Azt is javasoltam, hogy az oktatásban a költségvetési logikát a tanévhez igazítsuk.
- Vegyünk egy másik ügyet, a nyugdíjrendszert: tény, nem fenntartható. Mi történik például a 13. havi juttatással vagy a korhatárral?
- Azért nem beszélünk még a nyugdíjrendszert érintő javaslatokról, mert a következő fél évet nyugodt elemzésre szánjuk. Nyugdíjügyben minden problémával szembe akarunk nézni, de most nem fogok válaszolni konkrét kérdésre, mert nincs előttünk a teljes kép. Az év végére lesz olyan helyzetben a kormány, hogy intézkedési javaslatokkal álljon elő.
- Ki készíti elő az egészségügyi reformot?
- A kormány. Szorosan együttműködik a szaktárca és az a csapat, amelyet én mozgatok. Lesz, amiben egyetértünk Molnár miniszter úrral, lesz, amiben nem. Ekkor a kormány elé tárjuk a vita tárgyát.
- Mikor dönt az egészségügy kérdésében a kormány?
- A területtel a héten és azt követően is foglalkozunk. Egy az egészségügy problémáit és a „gyógyítás” eszközeit felvető dokumentumról tárgyalunk. Szokatlan műfaj lesz. A miniszterelnök határozott szándéka, hogy a kiigazításon túl már nemcsak döntéseket kell a nyilvánosság nyakába önteni, hanem meg kell osztani vele a dilemmákat, lehetőségeket. Világos a kormány menetrendje: az ősz folyamán előkészíti és a parlament elé viszi az azonnali lépéseket, és az év végén dönt arról, hogy milyen távlati modellt válasszon. A vizitdíjról szóló döntés ennél hamarabb megszületik. Hozzáteszem, ez sem költségvetési kérdés, hanem keresletszabályozási eszköz. Valószínűleg indokolt bevezetni, de még nincs döntés róla.
- Elutasította, hogy a reformok előkészülete még az elején tart…
- Ezt nem vitattam. Több évtizedes lemaradást kell pótolni.
- De úgy tűnik, a kormány a „vívódás szakaszában” van.
- Ehhez képest az elmúlt hónapban egy sor olyan lépés történt, amihez hosszú ideje nem volt kellő bátorság. Most érett meg a politikai szándék arra, hogy meghatározó reformlépésekbe kezdjünk. Sok információ megvan hozzá az eddigi munkából, de nem lehet hibázni.
- Mire lesz elég a két évre kapott mandátuma?
- Két év elegendő, hogy a kiválasztott területeken (oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer, önkormányzat, közigazgatás, szociális és munkanélküli-ellátások és dereguláció) a kulcspontokon megváltoztassuk az érdekeltségi viszonyokat és így a működés módját. Lesz olyan, ami sokkal hamarabb meglesz, lesz olyan, ami csak két év múlva. Arra nem elég két év, hogy tokkal-vonóval a magyar egészségügy például olyan legyen, mint Belgiumban. Azt lehet megcélozni, hogy a jól kiválasztott kulcspontokon jól beavatkozva elinduljon egy átalakulás. Kényszerből haladunk ilyen széles fronton, mert mindenhol le vagyunk maradva. Minden probléma és ellentmondás megoldása viszont biztos nem reális követelmény.

1979. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán végez, a Pénzügyminisztériumban dolgozik.

1988-tól jogi főosztályvezető

1990–1991-ben helyettes államtitkár.

1991-től az Arthur Andersen könyvvizsgáló cég adó-tanácsadási igazgatója, majd a Concordia Biztosítási Bróker Kft. vezérigazgatója.

1994 és 1998 között a Pénzügyminisztérium államtitkára.

1995-től 1998-ig az MNB jegybanktanácsának tagja.

1999-től az ABN-Amro Bank Rt. vezérigazgató-helyettese, illetve vezérigazgatója, majd a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. igazgatóságának tagja, vezérigazgató-helyettese 2001-ig.

2002. május 27-től Medgyessy Péter miniszterelnök kabinet-főnöke.

2004–2005-ben pénzügyminiszter.Jelenleg a Magyar Villamos Művek Zrt. igazgatóságának az elnöke.

1979. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán végez, a Pénzügyminisztériumban dolgozik.

1988-tól jogi főosztályvezető

1990–1991-ben helyettes államtitkár.

1991-től az Arthur Andersen könyvvizsgáló cég adó-tanácsadási igazgatója, majd a Concordia Biztosítási Bróker Kft. vezérigazgatója.

1994 és 1998 között a Pénzügyminisztérium államtitkára.

1995-től 1998-ig az MNB jegybanktanácsának tagja.

1999-től az ABN-Amro Bank Rt. vezérigazgató-helyettese, illetve vezérigazgatója, majd a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. igazgatóságának tagja, vezérigazgató-helyettese 2001-ig.

2002. május 27-től Medgyessy Péter miniszterelnök kabinet-főnöke.

2004–2005-ben pénzügyminiszter.Jelenleg a Magyar Villamos Művek Zrt. igazgatóságának az elnöke. Magánügy Két kisfia és a nagylánya köti le a szabad idejét. Emellett, mint mondta, szeret jókat olvasni, jókat enni, meginni egy pohár bort, de „különleges” hobbija nincs. -->