Reformlépések, fokozatosan

Mikor beszélt utoljára a miniszterelnökkel?

Ma még nem, sajnos, de tegnap este igen.

Egyébként minden reggel nála kezd?

Többnyire igen.

Érdekes helyzet alakult ki: az ajtaján az eddigi kabinetfőnöki táblát egyszerűen kicserélték, helyette felragasztották a miniszter feliratot. Ön az első olyan kancelláriaminiszter, akinek az irodája közvetlenül a miniszterelnök szobája mellett van. Hogyan dolgoznak együtt?

Úgy beszéltük meg annak idején, hogy mindig bemehetek hozzá, ha erre szükség van, és ő is bejön hozzám, ha úgy gondolja. Számítógépben vezetem a „miniszterelnök” felirat alatt azokat az ügyeket, amelyek megbeszélendők vele, s amikor a naptára szerint alkalom adódik, a kinyomtatott listával keresem fel. Én naponta általában négy-öt ügyet említek, ő hozzátesz még egyszer ennyit.

Változott az együttműködés azóta, hogy miniszterré lépett elő?

Nem, és nem is szeretném, ha a miniszterelnök a kezdeti zökkenők után bármiféle változást érezne. A kialakított mechanizmus jól bejáratódott az elmúlt egy évben. Átmeneti nehézséget az okozhat, hogy nemcsak az eddigi kabinetet vezetem, hanem a Miniszterelnöki Hivatal egészét, amely így egy nagy kabinetté változik.

Utólag is egyetért a kiigazítási csomag minden elemével? Ma is ugyanazon döntések meghozatalát támogatná?

A csomag meghirdetése utáni bírálatok az előkészítéskor is számíthatóak voltak. Nem egy nap alatt született meg az egyensúlyjavító csomag, hanem hosszú, intenzív viták után. A munka során a ma felvetett összes kritikát számba vettük. Ennél jobb csomagot az adott körülmények között nem lehetett letenni az asztalra.

A miniszterelnök egyre többet nyilatkozza, hogy el kell választani a reformot a kiigazítástól. Jelenti ez azt is, hogy a megszorító csomagot „le kellett nyomnia az emberek torkán”, a reformok előkészületeibe már beavatható a nyilvánosság?

Az egyensúlyteremtésre azonnal szükség volt, sok időnk nem volt erre, a reformok bevezetését kiérlelés után kell meglépni. Ez szándékoltan két különböző eljárás. Nem azért gondolkozunk a reformok benyújtásakor más módszerben, mert rosszul fogadták az egyensúlyteremtő csomagot, hanem mert eleve másról van szó. A mi fejünkben soha nem mosódott össze a két ügy. Az más kérdés, hogy a lecsapódása olyan, mintha az egyensúlyteremtés a reform része lenne. A reformok egyébként azért is szükségesek, hogy többé ne legyen szükség kiigazításra.

Nem tartja rossz politikai stratégiának, hogy a kiigazítási program Gyurcsány-csomag néven fog elhíresülni?

Nem vagyok kommunikációs szakember, de azt látom, hogy amikről most hoztunk, hozunk döntést, az jóval szélesebb körű, mint a Bokros-csomag volt, s remélem, a Gyurcsány-csomag sem csak az egyensúlyteremtést jelenti majd az utókor számára.

Egyelőre ezt még nem látjuk.

Miért? Kézzelfogható ügyek, konkrét intézkedések vannak már az oktatásban, a közigazgatásban. Elindultak az átalakítások, ismert azok menetrendje. Tény, egyes elemeket nem látni még például az egészségügyben, de hogy a rendszer átalakítása megkezdődik, azt már biztosan tudjuk. Ha erre mondjuk, hogy Gyurcsány-csomag, akkor az pozitív kicsengésű. Ha nem lépünk előre és nem tudjuk a reformokkal is alátámasztani a fenntarthatóságot, az komoly hiba lenne.

A folyamatos népszerűségvesztés visszaüthet, az MSZP-frakcióban nagyobb elégedetlenséget is kiválthat, látva a múlt hétfői ülést, ahol Karsai József éles bírálatokat fogalmazott meg.

Egy konkrét hozzászólás alapján mondja ezt, amelyből következtetést levonni hiba. A frakció és a párt elnöksége is egyértelműen a miniszterelnök mögött áll, sokszor mellette és előtte.

A képviselők információkat hiányoltak, ennek hatására szorosabbra is fűzik a szálakat, sűrűbb egyeztetéseket iktatnak be.

Egy hónappal vagyunk a kormányalakítás után. Az elmúlt két évben megszokott egyeztetéseket az átmeneti időben érthető okok miatt teljes körűen nem tudtunk folytatni, de a frakcióvezetéssel nagyon intenzíven tárgyaltunk. Valóban lehetett információhiány a frakciótagoknál, mert bár már megválasztott képviselők voltak, még nem szerveződtek be a képviselőcsoportba. Most ez változik, visszatérünk a korábbi egyeztetési formákhoz, azokat még bővítjük is. De ne tévesszük össze az átmeneti néhány hét helyzetét a hoszszú távon elvárható követelmények be nem tartásával. A frakcióban nincs is meg ez a türelmetlenség.

Mi az oka annak, hogy Gyurcsány Ferenc mindig határozottan elutasítja, hogy a kiigazítás kapcsán hozzányúljanak a szociális juttatásokhoz?

Viták voltak, hogy a kiadáscsökkentési oldalon mit tegyünk: hozzányúljunk-e a tizenharmadik havi nyugdíjhoz, a családtámogatáshoz vagy az ártámogatási rendszerhez. Az előző kettőt elvetettük, ez a baloldali többségű kormányzat filozófiája. Megpróbáljuk megúszni, hogy az ilyen típusú szociális kiadások csökkentését eredményezze az egyensúlyteremtés. Az ártámogatáshoz viszont hozzá kell nyúlni – éppen szociális okok miatt –, itt nem a fogyasztás alapján akarunk pénzt osztani. Ezt a rendszert azonban nem tudjuk egyszerre átalakítani, mert óriási terheket jelent. Az átalakítást csak „széthúzva”, fokozatosan lehet meglépni.

Nem tartja-e politikai hibának, baloldaliként, hogy a gázár emelését még az előtt bejelentette a miniszterelnök, mielőtt ehhez a szociális támogatást hozzá tudták volna csatolni?

Nem. A gázár emelése akkor jelentkezik érdemi teherként, amikor már érvényesül az erre az időre tervezett új támogatási rendszer. Támogatás természetesen most is van, nem szüntettük meg azt, hanem új elemekkel egészítettük ki, s ezt alakítjuk át folyamatosan több év alatt. Az a hiba, hogy a gázár emelésére eddig még nem került sor, s ezzel egyenlőtlenséget, közgazdaságilag is indokolatlan, igazságtalan helyzetet hoztunk létre.

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke azt nyilatkozta, hogy a kiigazító csomag valójában 1500 milliárd megtakarítást jelent. Szerinte a kormány azzal számol, hogy a javaslatai egy része elbukik az Alkotmánybíróságon vagy társadalmi csoportok ellenállásán.

Jó lenne a befektetői, elemzői körben népszerűsíteni ezt a nyilatkozatot: Parragh László szerint is elegendő a szükséges egyensúly megteremtéséhez a csomag. Egyébként pedig nem igaz az 1500 milliárdról szóló állítás.

A miniszterelnök – blogja beírása szerint – már sajnálja, hogy az OÉT-en kialkudott kompromisszum áfaügyben a koalíciós partner ellenállásán elbukott.

A politizálás nyílt térben zajlik. Öt-tíz perceken múlik, hogy mi kerül hamarabb nyilvánosságra. Egy konkrét esetből nem következik semmi, még ha abban volt is hiba, hogy kommunikációs szempontból félreérthető volt a Pénzügyminisztérium államtitkárának mondata. A kormány végül nem támogatta a tehermegosztást a két kulcs között, mert az SZDSZ következetesen kiállt az eredeti megoldás mellett. Az egyébként nem egyértelmű, hogy az OÉT-ben lett volna megegyezés az új javaslatról.

Vajon az már politikai hibának számít-e, hogy a parlament által elfogadott kormányprogramban a tandíj még utólagosan megfizetendő díjként szerepel, a legutóbbi döntés ezt felülírta, s a képzés alatt kell majd fizetni?

A kormányprogram elfogadása után indultak meg a végrehajtáshoz szükséges szakmai egyeztetések. A tárgyalások győzték meg a koalíciót, hogy észszerűbb, célszerűbb, jogszerűbb a fejlesztési hozzájárulás bevezetése. Ez egyébként nem keverendő össze az egyensúly-teremtési csomaggal, annak nem része, nem a költségvetés helyzetét javítja, az oktatáshoz kapcsolódó reformlépés. Itt pedig a reformdemokrácia a hívó szó, nem a reformdiktatúra.

A hitelességet mégis megtépázza, hogy pár hét alatt teljesen új rendszert alkottak.

Nem tudom, hitelességi probléma-e ez. Inkább az következik ebből, hogy nem szabad ilyen részletességgel kormányprogramot írni, a szakmai részletek végigtárgyalására nincs idő.

Mit szól ahhoz, hogy az SZDSZ többször megfogalmazta, addig maradnak a koalícióban, amíg biztosítottnak látják az egykulcsos adó 2009-es bevezetését?

A kormányprogram ezzel a témával viszonylag óvatosan foglalkozik, és még nem tartunk itt. A jelenlegi adórendszer módosításában a két fél egyetértett.

A koalíciós partnertől az ön hivatala is kapott kritikát, bírálták a Bajnai Gordon és Draskovics Tibor vezette testületek felállítását.

Kitől?

Fodor Gábor, az SZDSZ ügyvivője azt mondta: alkotmányos hiba volt a két testület létrehozása, hiszen vezetőinek nincs politikai felelősségük.

Feltételezem, hogy véleménye információhiányra épül. A koalíciós partnert tájékoztattuk a testületek felállításáról, egyetértettek, elfogadták. E szervezeteket amúgy nem vonjuk ki az ellenőrzés alól, épp ellenkezőleg, még jobban érvényesítjük a kormány felelősségét. Emögött nincs alkotmányossági probléma, döntés-előkészítő bizottságokról van szó.

1982-ben közgazdászdiplomát szerzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán.

1989-ben Pozsgay Imre államminiszter titkárságán kormány-főtanácsadó.

1990-től 1995-ig a MeH helyettes államtitkára. 1995–1998 között a környezetvédelmi, 2002–2003-ban a sport-, 2003–2004-ben a kulturális tárca, 2004–2005-ben a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára.

1998 és 2000 között az Altus Rt. igazgatója, 2000–2002 között a Perfekt Rt. vezérigazgatója.

2005 áprilisától Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kabinetfőnöke.

1982-ben közgazdászdiplomát szerzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán.

1989-ben Pozsgay Imre államminiszter titkárságán kormány-főtanácsadó.

1990-től 1995-ig a MeH helyettes államtitkára. 1995–1998 között a környezetvédelmi, 2002–2003-ban a sport-, 2003–2004-ben a kulturális tárca, 2004–2005-ben a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára.

1998 és 2000 között az Altus Rt. igazgatója, 2000–2002 között a Perfekt Rt. vezérigazgatója.

2005 áprilisától Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kabinetfőnöke. magánügy Szenvedélye a sport: fiatalabb korában focizott, szertornázott. Időhiányra hivatkozva ma már „módjával” sportol. Főként teniszezik – harminchárom éves korában tanulta meg –, páros versenyek győzelmeiből kupákkal van tele a parlamenti irodája is. A focit hanyagolnia kell, ahogy fogalmazott: „mindig megsérülök, mert gyorsabb vagyok a korosztályomnál”.-->