Sokoldalú kötelezettségvállalást az energiabiztonságért

A helyi érdekek és a tartós konfliktusok – beleértve az Ukrajnába és Európába irányuló orosz gázszállítások máig megoldatlan ügyét – ismételten felidézik annak a rémét, hogy az energiát politikai pozíciószerzésre használják fel. Az energiaellátás biztonsága a Szentpétervárott tartandó G8-tanácskozás napirendjén is előkelő helyen szerepel. A G8 csoport helyesen jelölte meg gazdasági kulcskérdésként a kölcsönös energiafüggőséget, mert ebben az ágazatban itt az ideje a sokoldalú kötelezettségvállalásnak.

A hatalmas olaj- és gázkészletekkel megáldott országok számára csábító lehetőséget jelent, hogy az energiaszállítással jutalmazzanak baráti államokat és büntessenek ellenfeleket. Az energiaembargók általában viszszafelé sültek el. A 70-es évek OPEC-áremelései hatásos energiatakarékossági intézkedésekhez és a nem OPEC-termelés hányadának növekedéséhez vezettek, majd a szervezet piaci részesedése gyorsan esett.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az átláthatóság mindenkinek egyformán érdeke. Az év elején Oroszország látszólag így járt el, amikor az Ukrajnába szállított gáz árának megnégyszerezését követelte, mert – mint hangoztatta – csak a piaci árat kéri. A nyilatkozat tisztességesnek tűnt, és a helyzetet nem ismerő politikusok, illetve befektetők számára még vonzó is lehetett egy ideig.

Hogy világos legyen a dolog: a mértékletes és hosszabb időre elnyújtott árváltozásokat senki sem vitatta, bizonyos belső árkorrekció Ukrajna részéről rendben lett volna. Oroszország szomszédai számára azonban nem a piac a mérvadó a gáz árának és szállítási költségeinek meghatározásában. A döntést a Gazprom és igazgatótanácsának elnöke, Dmitrij Medvegyev hozza meg, aki egyúttal az orosz kormány első miniszterelnök-helyettese. A gáz ára a szomszéd államok mindegyike számára eltérő, szintjét alapvetően a Kremlhez fűződő viszony határozza meg.

Fehéroroszország szorosan igazodik a Kremlhez, ezért rendkívül kedvező áron kapja a gázt, Ukrajnát viszont az árak azonnali megnégyszerezésével vagy a szállítások megszakításával fenyegették, mégpedig frissen kivívott függetlensége miatt. Grúzia szintén érzi Moszkva haragját, és hasonló drágítással kényszerül szembenézni. Ugyanilyen hatásoknak volt kitéve Türkmenisztán. Nyugat- és Közép-Európa gázfogyasztó államai körében sem maradt következmény nélkül az árakkal és a szállítással kapcsolatos vita. Csak az Európai Unió és az Egyesült Államok vezetésével végrehajtott, azonnali és sokoldalú beavatkozásnak volt köszönhető, hogy a Gazprom újra megnyitotta a csapokat.

A földgáz valószínűleg az a termék, amely a leginkább kitett a szállítási fennakadásoknak. A rögzített és egymáshoz kapcsolt csővezetékek a termelőket és a fogyasztókat egyaránt szoros közösségbe kovácsolják. A gázszállítások diverzifikálása egy hoszszú távú államközi infrastruktúra-fejlesztési projekt keretében hajtható végre, amelyhez hatalmas beruházásokra és politikai kötelezettségvállalásra van szükség, mégpedig multilaterális szinten. Jelenleg többféle megoldást vizsgálnak: új tárolókapacitások kiépítése, a felhasználás hatékonyságának javítása, a belföldi olaj- és gázkitermelés fokozása, alternatív források – például a gázosított szén – bevonása. Emellett gyorsan növekszik a cseppfolyósított földgáz kereskedelme. Mindezek az erőfeszítések alkalmasak a sokkhatás mérséklésére és az energia-önellátás fokozására, de ennél is többre van szükség.

A G8 vezetőinek először is ki kellene dolgozniuk valamiféle szabványrendszert az energiatranzakciókhoz, mégpedig nyílt és átlátható szerződések, valamint a legjobb üzleti gyakorlat alapján. Vissza kell szorítani az olyan helyi politikusok globális hatását, akik az energiaágazatétól eltérő saját, lokális érdekeiket követik. Erre példákat láthatunk Dél-Amerika állami vállalatainak tevékenységében, Afrikában, a Közel-Keleten vagy az orosz–ukrán gázszállításokban közvetítőként részt vevő RoszUkrEnergo tevékenységében. Az energiabiztonság Európában valamennyiünket rákényszerít annak felismerésére, hogy az ellátás és a szállítás szoros kapcsolódása miatt valamennyien függünk egymástól.

Ezen a ponton mutatkozik meg a fogyasztók és a szállítók „energiaszövetségének” hasznossága, onnan kezdve, hogy nagyobb kiesés esetén Európa nemzetei segítenék egymás ellátásának garantálását. A piacokhoz való hozzáférést és az átláthatóságot sürgető energiacharta dicséretes törekvés, de válsághelyzetek kezelésére nem alkalmas, mert a piacaink még nincsenek felkészülve az esetleges kiesések kezelésére. Az energiacharta csak akkor válhatna a kollektív energiabiztonság eszközévé, ha elmélyítenék és kiterjesztenék.

Nekünk, vezetőknek a feladatunk, hogy megmutassuk a jövő biztonságos energiaellátásához vezető utat. A megkérdőjelezhető ügyletekkel szembeni – politikailag kézenfekvő – mai elnéző viselkedésért a jövőben mindanynyiunknak nagy árat kell fizetnünk. Ha az elkerülhetetlen konfliktus végül bekövetkezik, akkor szükségtelenül csorbul a közbizalom, a politikai hitelesség és a piac megbízhatósága. Mindez egyértelműen bekövetkezett Oroszország és Ukrajna esetében. Az energiaellátás biztonságát fenyegető veszélyeket multilaterális alapon kell kezelni és megoldani, minden érintett fél jelenlétében.

A szerző Ukrajna korábbi miniszterelnöke