Utcára küldve

General Motors, Volkswagen, Deutsche Telekom – csak néhány azok közül a nagyvállalatok közül, amelyek a közelmúltban több tízezer fős leépítést jelentettek be. Vajon rendkívüli, avagy természetes jelenségről van szó, és hogy érinti mindez a magyar munkaerőpiacot?

Ami a kérdés első felét illeti, annyiban nem szokatlanok az elbocsátások, hogy a technológiai fejlődés, a gazdasági szerkezetváltás miatt mindig voltak olyan ágazatok, amelyek fokozatosan átadják helyüket más, bővülő szektoroknak. Amiben azonban kétségtelenül újszerű a mostani hullám, hogy a felgyorsuló globalizáció termeléskihelyezést és vállalati fúziókat kényszerít ki, s ez növeli ugyan a hatékonyságot, de akár egy adott régió egészét is súlyosan érintheti.

Magyarország ennek a folyamatnak elvileg nyertese lehet, hiszen az itteni munkaerő jól képzett, és még mindig olcsónak számít. Csakhogy a helyzet mégsem egyértelműen kedvező. A magyar munkaerő kínálata és kereslete ugyanis nem illeszkedik kellően, és a földrajzi mobilitás is gyenge. Ezért van, hogy néhány multi már inkább Szlovákiában keres mérnököket vagy szakmunkásokat, miközben sok friss diplomásnak lehetetlen elhelyezkednie.

A munkaerő-piaci kilátásokat rövid távon tovább ronthatja a kormány elkerülhetetlen kiigazító csomagja. Egyrészt az adó- és járulékterhek növekedése a jövedelmezőség határán egyensúlyozó, kisebb munkaadókat elbocsátásokra kényszerítheti. Másrészt az utcára kerülő közalkalmazottak egy része, főként az idősebb, idegen nyelvet nem beszélők bizonyosan nem tudnak majd gyorsan elhelyezkedni. A vásárlóerő megcsappanása pedig az egész gazdaságra átgyűrűzhet.

Az elvesztegetett évekért most nagy árat kell fizetni. Ám a hibákból tanulva, okos politikával és az uniós pénzek beáramlásával talán gyorsítható lesz a felépülés. Hogy ne kelljen sok időt az utcán tölteni.