Vajúdtak a hegyek…

…az eurobürokraták meg szültek egy „szürke” egeret – mondhatná az egyszeri mobil-előfizető, miután értesül arról, hogy külföldi telefonköltségeiben majdnem minden marad a régiben. A hívások fogadásáért a jövőben is fizet, s a percdíjak csökkentésére is még hónapokig várhat.

Brüsszel egyik legellentmondásosabb kezdeményezését a roamingtarifák csökkentésére kezdettől fogva több oldalról is támadták. A szolgáltatók heves ellenkezésével eredendően számolt a törvényjavaslat „anyja”, Viviane Reding távközlési biztos. Az operátorok ugyanis eddig sem titkolták, hogy keresnek a barangoláson. A roaming ráadásul az átlagosnál jóval több költségtényező figyelembevételét engedélyezi, s ezáltal nagyobb mozgásteret ad számukra a díjak beárazásánál, mint a belföldi tarifáké, ahol logikusan kiélezettebb a verseny. Ott minden percdíj számít.

Az viszont már okozott némi meglepetést, hogy maguk a nemzeti szabályozó hatóságok is kételyeket fogalmaztak meg az eredeti tervvel kapcsolatban, amely a fogyasztói áraknak is határokat szabna. Érvelésük az iparág szereplői szempontjából jogos: a szabályozás eleddig a szolgáltatók egymásnak felszámított díjaira korlátozódott, s szeretnék, hogy ez így maradjon a jövőben is.

A fogyasztók érvelése is megalapozott: végre itt a technológia, amely lebontja a kommunikáció fizikai korlátait, miközben költségoldalon újakat épít. A roaming egyelőre drága, nehezen átlátható és kiszámítható.

A kezdeményezés azonban mégsem volt hiábavaló, a szigorú árszabályozást kilátásba helyező lépés hírére megmozdultak az önkéntesek. A mobilszolgáltatók egy része ugyanis inkább elébe ment a dolognak, s bevállalt annyi díjcsökkentést, amennyit még megengedett számára a befektetői profitszigor. Kár, hogy rossz nyelvek szerint az egész akció mögött önös uniós szándék rejlett, Brüsszel így (is) takarékoskodna a sokat utazó eurobürokraták telefonköltségén.