Az egyiknek sikerül…

Szinte naponta halljuk a magyar vállalkozókat panaszkodni: az emelkedő energiaárak miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, mert költségeik növekedését csak részben tudják továbbhárítani. Az importőrök és az utazási irodák eközben a gyengülő forint miatt bosszankodnak: oda a korábban megkötött szerződések jövedelmezősége, az indokolt magasabb áron pedig korántsem biztos, hogy túl tudnak adni portékáikon a híresen árérzékeny hazai piacon.

A vásárlók eközben azt látják, hogy az áremelkedés immár minden terméket elért, miközben a kormány hamarosan bevételeiket megcsapoló szigorú megszorításokat vezet be. A szakszervezetek már emlegetik, hogy következő évi bértárgyalásokon nem csupán a 2007-re várt pénzromlást veszik majd alapul, hanem a 2006 elején – a választási kampány rózsaszín ködében – még nem is sejtett idei vásárlóerő-romlást is. Mindez okkal keseríti el a nagy élőmunka-igényű ágazatokban érdekelt cégek vezetőit.

Eközben a Mol komoly fricskát mutatva a többieknek rávilágított: a cégnek szinte minden jó (dráguló olaj, romló forint, magas alapanyagárak), ami másoknak káros. Tegyük gyorsan hozzá: a szénhidrogénre épülő iparágaknak is megvan a maguk kockázata, még ha nehezen is tudnánk elképzelni, hogy egy olajtársaságnak rosszul is mehet. Valóban úgy tűnik, hogy eredményeinek romlásához vagy súlyos vezetői hiba, vagy egy olyan alternatív energiaforrás megjelenése kellene, amelynek értékesítésében a cég valamiért képtelen volna részt venni.

Mielőtt azonban irigyelni kezdenénk a Mol részvényeit jó időben megvásárló és ezzel kockázatot vállaló befektetőket extraprofitjuk miatt, érdemes felidéznünk, hogy a manapság 23 ezer forint körüli áron gazdát cserélő papírok tavaly szeptember közepén értek már 24 ezret is. Senki nem maradt még le tehát semmiről.