Miközben a sajtó és az ellenzék azt firtatja, hogy az arra jogosult négy személy (főosztályvezető, szakállamtitkár, kancelláriaminiszter, főpolgármester) közül miért nem állította le senki az augusztus 20-i tűzijátékot, magam inkább azon csodálkozom, hogy egy 1-1,5 milliós tömegrendezvény esetében – miként egyébként az szakmailag indokolt lenne – miért nem egyetlen, minden szükséges információval ellátott ember jogosult a rendezvényen részt vevők biztonságát érintő döntések meghozatalára. Miközben a sajtó és az ellenzék azt kérdezi, hogy miért a Nexus Kft. kapta meg a tűzijáték rendezésének jogát, magam inkább azt tartom megdöbbentőnek, hogy a céggel kötött szerződésből hiányoztak a rossz időjárási viszonyok esetére vonatkozó intézkedési tervek. S ez a hiány nem a Nexusra vet rossz fényt, hanem a megrendelő hozzáértését kérdőjelezi meg. Miközben a vita arról folyik, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat 90 km/h-s sebességet meghaladó széllökésekről, s nem a bekövetkező 110 felettiekről adott-e ki értesítést e-mailen és kinek (nota bene: már a 78–90 km/óra sebességű is fákat képes kicsavarni), magam azon morfondírozom, volt-e – s ha igen, hol és kikből állt – e rendezvénynek olyan „koordináló központja”, ahová minden, a biztonságot érintő információ (így a meteorológiai előrejelzés is) befuthatott volna.