Meg kell-e nyitni a munkaerőpiacot az új tagok előtt?

PRÓ. Urkuti György, a Világgazdaság rovatvezetője:
Súlyos hibát követ el a kormány, ha előzetes döntésének megfelelően szigorúan korlátozza az erdélyi magyarok magyarországi munkavállalását Románia 2007. január 1-jére várható EU-csatlakozását követően. A regisztrált magyarországi munkanélküliek zöme nem is akar dolgozni, mert kevesebb munkával is jobban megél a segélyek mellé szerzett alkalmi feketemunkákból, mint ha teljes idős állást vállalna minimálbéren. Szó sincs tehát arról, hogy a romániai munkaerő tömegesen szorítaná ki a magyarországi munkavállalókat. A gazdaságnak azonban jót tenne, ha az egyes térségekben és szakmákban meglévő munkaerőhiányt oldani lehetne. És a nagyobb munkaerő-piaci versenynek is áldásos hatásai lennének az üzleti szférára.
Az Európai Bizottság egyértelműen megállapította, hogy a 2004-es EU-bővítéskor munkaerő-piaci korlátozásokat alkalmazó tagállamok inkább a migráció árnyoldalaival szembesültek: a kelet-európaiak illegális foglalkoztatásával. Azok a régi EU-tagállamok jártak jól, amelyek megnyitották munkaerőpiacukat a 2004-ben csatlakozott országok munkavállalói előtt. Csak három ilyen tagország akadt: Nagy-Britannia, Ír- és Svédország.
A lakosság számához képest a legtöbb kelet- és közép-európai munkavállaló Írországba ment, ahol arányuk ma már eléri a teljes munkaerő-állomány 5 százalékát, és megjelenésükkel kimutathatóan hozzájárultak a gazdasági növekedés magas szinten tartásához. Az abszolút számokat tekintve a legtöbb kelet-európai Nagy-Britanniát választotta, ott már félmillióan dolgoznak. És mind az írek, mind a britek elégedettek velük. Nemcsak jóval olcsóbban dolgoznak, de motiváltabbak, és így általában szorgalmasabbak is, mint a „bennszülöttek”. Sok munkaerő-piaci lyukat „betömnek”, és viszonylag könynyen beilleszkednek a helyi közösségekbe. Sok közöttük a fiatal, egyedülálló, és így a társadalombiztosítási szolgáltatásokat is kevésbé veszik igénybe, mint a befogadó nemzet polgárai. És mivel szabadon jöhetnek, nem kell őket illegálisan foglalkoztatni, tehát sokkal nagyobb arányban fizetik meg az adókat, járulékokat, mint ha tiltanák munkavállalásukat.
Ezt a sok előnyt a magyarországra jövő romániai munkaerőről is el lehet mondani. Sőt, még többet, hiszen esetükben nyelvi problémák sincsenek. Nagy tömegek úgysem jelennének meg, mert aki itt akart dolgozni, azok zöme vélhetően már átjött. És mivel az erdélyi magyarság egyébként is erősen fogy, legfeljebb néhány tízezer főnyi fiatalról lehet szó, akiknek egy része, magyarországi munkavállalási lehetőség hiányában, alighanem asszimilálódna a román többségi társadalomba.

KONTRA. Koczó Ildikó, a Világgazdaság munkatársa:
A kormány az egyetlen jó megoldást választja, ha úgy dönt, csak korlátozva, a hiányszakmákba engedi be könnyített munkavállalással Románia és Bulgária munkavállalóit. Az unióba várhatóan januártól belépő két ország közül a Romániából érkezők számát egyelőre becsülni sem lehet, mivel Magyarország „pályaudvara” lehet a migránsoknak. Bár Olasz-, Spanyol- és Németország az első három célország számukra, ha ezek az államok szigorítanak, akkor a legális és illegális munkát keresők táborozási helye a kevésbé korlátozó Magyarország lehet (mi a negyedik célország vagyunk).
A kormánynak muszáj észnél lennie: ha teljesen megnyitja a munkaerőpiacot, később már nem korlátozhat. Ha egyáltalán nem nyitja meg, vállalnia kell azt a kockázatot, hogy a román kormány esetleg politikai nyomást gyakorol, mondván, miért épp az erdélyi magyarokkal szemben rigorózus a magyar állam? A felvetés azért várható, mivel a 40 ezer munkavállalási engedéllyel nálunk dolgozó román állampolgár többsége magyar ajkú.
Ha az álláskeresők kontroll nélkül jönnének kintről, és számuk megtöbbszöröződne, beláthatatlan következménnyel járna a hazai munkaerőpiacra. A Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint a regisztrált munkanélküliek most 378 ezren vannak, és ötven százalékuk teljesen szakképzetlen. A Romániából érkezők kétharmada pont olyan betanított, illetve segédmunkát végez, ami a hazai alacsony végzettségűek egyetlen esélye az elhelyezkedésre.
Bár az olcsó munkaerő jól jön a vállalkozásoknak, a Szlovákiából érkezők egyes régiókban például már most is komoly bérfeszültséget okoznak, holott az ő otthoni keresetük „csak” 20-30 százalékkal kevesebb, mint a miénk, míg a román állampolgároké 50 százalékkal. Sőt, a szlovák kölcsönző cégeken keresztül érkezőket a magyar vállalatok a kinti minimálbérért foglalkoztathatják, és a fizetendő közterhek is a kinti, jóval olcsóbb összegek.
Épp a munkaerő-kölcsönzők miatt lesz annak ellenére is probléma az új tagországokból érkezők létszámával, hogy csak részben nyitjuk meg álláspiacunkat. A csatlakozási szerződés értelmében ugyanis Magyarországnak munkavállalási engedély nélkül is be kell engednie a szolgáltatásnyújtás (például kölcsönzők) keretén belül érkező román és bolgár munkavállalókat – ha hiányszakmában dolgoznak, ha nem.
Az egyetlen megoldás annak a tervnek a konzekvens végrehajtása, amit a kormány kiötlött: a hiányszakmák féléves felülvizsgálata, a most csatlakozókkal szemben kötelező regisztráció bevezetése (a kölcsönmunkásoké is jó lenne!), illetve a külföldieket sokszor feketén foglalkoztatók szigorúbb munkaügyi ellenőrzése.