Célkeresztben a Siemens

Erre mondják, hogy több mint kínos. Ha pozitívan akarjuk lát(att)ni a Siemens másodvonalbeli vezetőinél Münchenben és Erlangenben tartott hatósági razziákat, akkor kiemelhetjük, hogy a vállalat vezetése maga kezdeményezte az eljárást, az ottani bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek pedig teszik a dolgukat: hatékonyan fellépnek az óhatatlanul felbukkanó törvénytelenségek ellen, a bűnösök pedig elnyerik méltó büntetésüket. Csakhogy nehéz ezzel elintézettnek tekinteni az ügyet.

Nem ez az első alkalom ugyanis, hogy Németország ipari zászlóshajójára a korrupció gyanújának árnyéka vetül. A történelemkönyvek például már 1914-ből megemlítenek egy látványos botrányt, amelyben a patinás német cég 15 százalékos kenőpénzt fizetett a japán kikötői projektek elnyeréséért. De ha csak az utóbbi néhány év „termését” nézzük, a Siemens neve megvesztegetési ügyek kapcsán került előtérbe Német-, Olasz-, Spanyol- és Oroszországban, valamint az USA-ban, Szlovákiában és Szingapúrban is. És bár lezárt ügyek híján az ártatlanság vélelme természetesen megilleti, a cég magyar leánya – amely az itteni közbeszerzések fontos szereplője – ugyancsak kivívta a média érdeklődését például a budapesti Combino villamosok megvásárlása vagy a 2000-es okmányirodai és honvédségi megrendelések kapcsán.

A korrupcióhoz persze két fél kell, ráadásul a versenytársak sem ma született bárányok, a közbeszerzési piacról kiszorulni pedig luxus lenne. Épp ezért igazságtalan volna egyedül a Siemenst pellengérre állítani. Mégis, ha egy vállalatról sorozatosan érkeznek ilyen típusú hírek, amelyeket a cég nem kommentál, cáfol, vagy mindig csak az alsóbb szintű vezetőkre hárítja a felelősséget, az hosszabb távon a részvényesi értéket is rombolhatja.

Nem beszélve a verseny torzulásáról és a közpénzek elfolyásáról, ami mindannyiunkat megkárosít.