Fogyókúra

A magyar konyha iránt érdeklődő külföldi vendégeim többnyire udvarias megütközéssel szokták fogadni az eléjük kerülő fogásokat, és hitetlenkedve hallgatják, hogy a magyarok nap mint nap hasonlóan zsíros és egészségtelen ételekkel tömik tele magukat. Elég végignézni a gyorséttermek és menzák kínálatát, a bevásárlókocsik tartalmát, hogy szomorúan megállapítsuk: a magyar fogyasztói szokásokban vajmi kevés tudatosságot lehet felfedezni, ennek persze részben anyagi okai is vannak. Az eredmény ismert: a keringési betegségek kiemelkedő aránya és alacsony várható élettartam.

Vajon valóban magánügy a kövérség? Aligha. Mások felelőtlen életmódjának következményeit, betegségük kezelését, rokkantsági nyugdíjukat ugyanis a társadalombiztosítási kasszán keresztül azoknak a járulékfizetőknek is finanszírozniuk kell, akik amúgy sokat tettek saját egészségük megőrzéséért.

Ha valahol, hát ezen a területen az államnak kutya kötelessége egészségtelenül táplálkozó polgárait és az ebben érdekelt vállalatokat önmérsékletre bírni. Ami a dohány és az alkohol esetében már jó ideje működik, azt ki kellene terjeszteni az édességekre, a cukros üdítőkre, a zsíros ételekre is: korlátozni reklámjukat, és magasabb adóval sújtani fogyasztásukat. A befolyó pénzből finanszírozni lehet az általuk okozott kárt, erősíteni a megelőző, felvilágosító kampányt, és csökkenteni az egészséges áruk és szolgáltatások adóját.

A kormány most tervezett egészségügyi reformja fontos és többnyire indokolt lépéseket tartalmaz arra az esetre, amikor a baj már bekövetkezett. Jóval olcsóbb megoldás lenne viszont, ha a betegnek egyáltalán nem kellene orvoshoz fordulnia. Az állam sokat tehet azért, hogy a fogyasztó szokásait kedvező irányba befolyásolja. Ha pedig az üzleti élet is felismeri az egészségbizniszben rejlő lehetőségeket, a közös érdek csodákat tehet.