Kóka János: lehet, hogy én vagyok az akadály - interjú

Miniszter úr, hova lett a pannon puma?

Úgy tűnik, felülkerekedett rajta állandó társa, a hun hiéna. Az energiánk nagy része elpocsékolódik a politikai és a presztízsharcokban.

Tavaly decemberben lapunknak nyilatkozott, s az akkor felvetődött alapvető kérdések ma is aktuálisak – reformok, nemzeti konszenzus.

Amióta betettem a lábam a minisztériumba, vallom: reformok nélkül nem lehet előrelépni. A magyar közigazgatás, az állam gátolja az ország versenyképességét. Kilencven óta a politika túl sokat költött támogatásokra, nyugdíjakra, a bürokrácia fenntartására, az álságos lakástámogatási rendszerre. Ezermilliárdokkal költött többet, mint amit megengedhetett volna magának az ország. Eközben a gazdaság jól teljesített. Ez az, ami visszahúz: van egy szuper autóm, de mögé kötnek egy házat vontatni. Erre már nem képes.

Tudjuk, a változtatás elkerülhetetlen, mégsem történt semmi.

Ahogy a választásokat megelőző másfél év, úgy az elmúlt időszak sem kedvezett annak, hogy nekimenjünk azoknak a dolgoknak, amelyeket sok-sok éve tologatunk magunk előtt. Kampányok, választások követték egymást – a folyamatos harc időszaka volt. De most már elindultak a reformok; remélem, visszafordíthatatlanul.

És a konszenzus?

Még most is látok erre esélyt, de ehhez a politikának visszább kellene húzódnia. Döntően a civil és az üzleti szféra, az értelmiség szerepvállalásától függ, hogyan ítélik majd meg a leendő történészek korunkat. Ha ők aktívan részt vesznek az üzleti kultúra formálásában, akkor a következő tíz év igazi sikert hozhat Magyarországnak. Ha nem, ha minden a politika kezében marad, akkor a következő évtized a megrekedt, a fejlődésben visszamaradt Magyarország szomorú történetévé válhat. Most fog kiderülni, elég immúnisak vagyunk-e a demokrácia gyermekbetegségei ellen, tudunk-e védekezni a korrupció, a pártfinanszírozás átláthatatlansága, a szocializmus évtizedeiből itt maradt inkorrekt reflexek ellen. Ezek megváltoztatásakor találkozunk a legnagyobb ellenállással.

És ez meglepte?

Nem gondoltam, hogy ilyen nagy az ellenállás a liberalizáció, az átláthatóság megteremtésének szándékával szemben.

A politikára utal?

Igen. Sem a politika, sem a bürokrácia nem szereti a változást.

Azt mondja, lát esélyt a konszenzusra. Ez inkább tűnik az ön optimizmusának, mint realitásnak.

A politikán túli világ látja, hogy a megosztottság zsákutcába juttatott minket. Azt tapasztalja, hogy a politika belebukott a konszenzusteremtésbe. Ilyenkor a gazdaság szereplőin, az értelmiségen, a civil szférán van a sor.

Tavaly nyáron próbálkozott a 12 pontos nyilatkozattal, most a külföldnek szóló nyilatkozattal – sok sikere ennek sem volt.

Valóban, ismét próbálkoztam, hogy legalább kifelé érjünk el egyfajta egységet. De rájöttem: lehet, hogy én vagyok az akadály. Egy ennyire megosztott politikai kultúrában a személyem is megosztó, akadálya lehet még egy ilyen konszenzusnak is. Még ha feltételezzük is: a Fidesz és a KDNP gazdaságpolitikusait is a jobbító szándék vezérli.

Van-e a színfalak mögött valami együttműködés – legalább a gazdasági kérdésekben – az ellenzékkel?

Vannak az ellenzéknek olyan, általam nagyra becsült képviselői, akikkel, még ha felületesen is, még ha tapogatózva is, de lehetséges valamiféle konzultáció.

Tudna mondani neveket?

Erről nem akarok többet mondani, mert a mai hangulatban csak meszszebb kerülnénk az egyetértéstől.

Civil csoportosulások, értelmiségi körök kezdeményezéseit látjuk, de mi a helyzet az üzleti körökkel?

Van az üzleti szféra oldaláról is kezdeményezés a nemzeti konszenzus elérésére az alapvető kérdésekben. És ez nagyon jó. Ugyanis azt látom, a politikai és a civil szféra együttes motivációszintje állandó: amikor a politika elveszíti a kezdeményező szerepét, akkor előjön a civil szféra, és kiegyenlíti ezt a saját kezdeményezéseivel. A gazdasági elitnek, az értelmiségnek új feladata van: nem második rendszerváltás, nem a rendszerváltás befejezése, hanem a racionalitás beemelése a közéletbe.

Említene példákat?

Ezt a mozgolódást tapasztalom a versenyképességi tanácsban, s erre számítok a befektetői tanács november 17-re összehívott ülésén is. Újjáéledt a Hankiss Elemér-féle Találjuk ki Magyarországot mozgalom, ismét aktivizálódik a Budapest Olimpiai Mozgalom, s részben civil kezdeményezésre pályázunk jó eséllyel a 2012-es futball Európa-bajnokság rendezésére.

Ezek már korábban elindultak.

Van új is: a Bízunk Magyarországban mozgalom. Az üzleti körök ezzel azt akarják elmondani, hogy van már Magyarországon egy olyan vállalkozói kultúra, amelyet a bizalom jellemez. Ami a politikának nem sikerült – az együttműködés kultúrájának a megteremtése –, azt az üzleti szféra meg tudta tenni. Vagyis a bizalmi deficit pótlásáról van szó. A Bízunk Magyarországban Klub el akarja mondani: a jelentős költségvetési hiány ellenére a magyar gazdaság piac- és versenyképes. Hogy vannak olyan univerzális értékeink, amelyeket politikai meggyőződésétől függetlenül bárki támogathat. Ilyen az együttműködés igénye és képessége is. Szeretnénk, ha minél többen csatlakoznának a klubhoz, és talán a politikát is arra a felismerésre vezetné, hogy a demokráciában az igazi siker többnyire a konszenzus mentén születik.

Ebben az az új, hogy a gazdaságtól indul, s ők is a főszereplői?

Nincs üzlet, nincs gazdaság bizalom nélkül. A bizalom olyan, mint kenőolaj a motornak, nélküle csikorog. A napokban a klub logójával ellátott pólókat adtam a Sanofi vezérkarának: ők azonnal felhúzták az öltönyükre. Mert tudják, hogy egy ilyen gesztusnak üzenete van. Azt mutatja, hogy a gazdasági szféra szívesen részt vesz minden, a bizalmat erősítő mozgalomban. De ahhoz is kell a bizalom, az egyetértés, hogy megmutathassuk az előnyeinket, a sikertermékeinket.

Ön szerint melyek ezek?

A tudás, a logisztikai képességünk, a turisztikai vonzerőnk. Vagy amit a Sanofi elnöke említett: bár húsz helyen van k+f központjuk Európában, de a magyarországi a legjobb. A probléma az, amit Oláh György, a Nobel-díjas kutató is megfogalmazott: itthon nem vesszük észre, mekkora szellemi kapacitásunk van. Az ilyen felismeréseket kell csokorba kötni és elmondani a világnak. Ez kell, hogy az önmegsemmisítő üzemmódból átkapcsoljunk egy bizalomébresztő üzemmódba. Ez mágnesként vonzza a tőkét, a figyelmet, a sikert.

Ezzel lehet eredményt elérni?

Hiszek a bizalom és az önbizalom erejében. Ez az, ami sikeressé teszi a gazdaságot, és ez az, ami a leginkább kell az egész közéletünknek.

Visszatérve a változásokra: a GKM költségvetéséből látszik: jövőre több is jut, meg kevesebb is.

Működési költségekre kevesebb: a tárcánál és háttérintézményeinél 1100 emberrel csökkentett létszámmal és 15 milliárd forinttal olcsóbban szolgáltatunk. Nagyon sok a kedvező elem, például a vasúti reformhoz már nemcsak a politikai elkötelezettség van meg, hanem a pénz is: a korábbi 50 helyett 210 milliárd jut erre a célra.

Mi lesz a MÁV sorsa?

A MÁV Cargót privatizáljuk, a tanácsadói pályázat kiírása folyamatban van. Átfogó intézményi reform lesz. A cél, hogy az vezessen, aki ért hozzá. A 160 milliárdos veszteséget 40 milliárddal csökkentjük, egységes rendszerbe fogjuk a tömegközlekedési szolgáltatókat. Rengeteg igazgatósági, felügyelőbizottsági tagság szűnik meg, sokan nagyon nagy fejlesztési pénzek feletti kontrollt veszítenek el. Mindez rengeteg érdeket sért.

Mint ahogy az energetikai liberalizáció is, gondolom.

Millió ellenérdek, érdeksérelem van itt is. A piacnyitásnak a nyertesei elsősorban a fogyasztók lesznek – emlékezzünk csak a távközlési liberalizáció utáni árcsökkenésre. De lesznek szép számmal vesztesek is, olyanok, akik cégként vagy személyesen eddig jól éltek a piac monopolberendezkedéséből.

Hogy a fogyasztók jól járnak-e, nos, nem tudom. Ha igaz, előttünk áll még egy drasztikus gázáremelés.

Ami a gázárakat illeti, nem számítok jövőre jelentős emelkedésre. De ennek nincs köze ahhoz, hogy a fogyasztónak mennyit kell majd fizetnie. Ma a meghirdetett gázárak a világpiaci ármozgásokhoz kötődve alakulnak. Az államnak csak ott van beavatkozási lehetősége, hogy mennyit fizet ki a fogyasztó. Ma százból 62 forintot, az állam 38-at.

Ez 38 százalékos gázáremelést sugall a szolgáltatási költség nélkül.

Világos, hogy a fogyasztóknak nagyobb terhet kell vállalniuk, hiszen az az alapelv, hogy a dolgokért annyit kell fizetni, amennyibe azok kerülnek. E szemlélet érvényesülése kell, hogy tartani tudjuk a konvergenciaprogramot is. A járulékos haszna pedig az, hogy a tényleges költségek megfizetése ösztönzi a takarékosságot is.

Ez nem vigasztalja azokat, akiknek a mainál jóval többet kell majd fizetniük a gázért.

SZDSZ-es politikusként azt vallom: ahol lehet, mindenért fizessünk anynyit, amennyibe az ténylegesen kerül. Ez átlátható és világos helyzetet teremtene. Ha a reális árak miatt valaki támogatásra szorul, akkor rászorultsági alapon kapja meg szociális kompenzációként. Egyébként a változó politika ellenére jövőre még mindig 102 milliárdot költünk gázártámogatásra.

Beszélgetésünk során vissza-viszszatérő elem az érdeksérelem. Többfrontos harcot folytat. Nem fél, hogy ebbe végül belebukik?

A küzdelmet, a versenyt megszoktam, és miután a bukástól nem félek, igyekszem végigcsinálni.

1996-tól az Elender Computer Kft. ügyvezető igazgatója, 1998-tól az Elender Informatikai Rt. vezérigazgatója.

1999-től countrymenedzser a PSINet Magyarországnál. 2000–2002 között a PSINet Europe üzletfejlesztési alelnöke. 2000 júliusától a Webigen Rt. igazgatósági elnöke. 2002 októberétől az Elender Üzleti Kommunikációs Rt. vezérigazgatója. 2004 júniusa és szeptembere között az Euroweb Internet Szolgáltató Rt. elnöke.

Számos magyarországi és nemzetközi funkciót viselt, 2000-ben elnyerte az Informatikai Vállalkozások Szövetségének az év informatikai menedzsere díját.

2004 októbere óta gazdasági és közlekedési miniszter.

Angolul, németül, oroszul és franciául beszél. Nős, egy lánya van.

1996-tól az Elender Computer Kft. ügyvezető igazgatója, 1998-tól az Elender Informatikai Rt. vezérigazgatója.

1999-től countrymenedzser a PSINet Magyarországnál. 2000–2002 között a PSINet Europe üzletfejlesztési alelnöke. 2000 júliusától a Webigen Rt. igazgatósági elnöke. 2002 októberétől az Elender Üzleti Kommunikációs Rt. vezérigazgatója. 2004 júniusa és szeptembere között az Euroweb Internet Szolgáltató Rt. elnöke.

Számos magyarországi és nemzetközi funkciót viselt, 2000-ben elnyerte az Informatikai Vállalkozások Szövetségének az év informatikai menedzsere díját.

2004 októbere óta gazdasági és közlekedési miniszter.

Angolul, németül, oroszul és franciául beszél. Nős, egy lánya van. -->