Meddig erősödhet a forint?

A hét elején a jegybank – sok piaci szereplőt meglepve – nem emelte tovább a 8 százalékon álló alapkamatot. Egy beárazott emelés elmaradása a tankönyvi megközelítés szerint az ország devizájának a gyengülését okozhatta volna, ám a forint néhány percnyi hezitálás után a kamatdöntést követően is folytatta az október eleje óta tartó menetelését.

A laikus szemlélő számára is feltűnhetett, hogy az utóbbi hetekben valami nagyon megváltozott. A forint október eleje óta 7 százalékot erősödött, és viszszatért az év eleji „békebeli” szintre. Az összeomlást vizionáló forgatókönyvek rendre eltűntek, a helyükre trendfordulóról szóló elemzések kerültek. És amire már hosszú ideje nem volt példa: több bankház elemzője a kormány által előre jelzettnél is kisebbre várja a következő évek költségvetési hiányát. A vita hamarosan már nem arról fog folyni, hogy szükség van-e további kamatemelésre, hanem arról, hogy a jövő év második felében meddig csökkenhet a kamatszint.

A piac tehát kezdi elhinni a stabilizációs forgatókönyvet. A két számjegyű GDP-arányos államháztartási hiány feleződése 2008-ra jelentősen átrajzolja az ország külső finanszírozási helyzetéről alkotott, meglehetősen borús képet. Az ország külföldi hitelezőktől való függősége a következő években jelentősen csökkenhet, hiszen a teljes külső finanszírozási igény nagy részét várhatóan lefedi majd a beáramló működő tőke. Ez a várakozás táplálja a forint erősödését és a hazai államkötvényektől elvárt hozamszintek csökkenését.

S ha szűkebb pátriánkon túl a környező államok piacaira is vetünk egy pillantást, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt hetekben mindenütt erősödtek a devizák, de a forint vitte a prímet. A magyar „sztori” ugyanis olyannyira izgalmas lett, hogy mostanában nem ritka, hogy az egész régióban mi határozzuk meg az irányt. Erre persze akadt már ellenpélda, a forint júniusi megroggyanása idején. Most viszont – hosszú szünet után – újra előkerült a rózsaszín szemüveg: vannak, akik az erős sávszél közelébe várják a magyar devizát, s a hazai kötvénypiactól is sokan várnak kiemelkedő teljesítményt.

A hazai rögökön szocializálódott elmék ezen a ponton már felszisszennek: nem túlzás ez a nagy optimizmus? Az még rendben, hogy a következő két évben javulnak az egyensúlyi mutatók, de mi lesz a 2010-ben esedékes választásokat megelőző időszakban? S ha még volna is politikai szándék a stabilizáció eredményeinek a fenntartására, vajon a jelenlegi egészségtelen és igazságtalan elvonási szerkezet nem rontja-e tartósan az ország növekedési kilátásait?

A fenti jogos kérdések jól jelzik, hogy korai lenne még sikersztoriról beszélni.

A számos kockázat mellett ugyanakkor észre kell venni, hogy a forint megítélése visszatért az év elejéig működő koordináta-rendszerbe. Valószínűnek tartom, hogy a viszonyítási pont ismét az árfolyamsáv erős széle lesz, amelytől a forint a márciustól szeptemberig tartó időszakban folyton el akart szakadni – sikeresen. Természetesen a sáv legerősebb pontját jelentő 240 forintos euróárfolyamtól kell tartani néhány százalékos távolságot, hiszen 2003-ban, a sávszél elleni spekulációs roham idején mindenki láthatta, hogy mekkorát bukhat, aki az oroszlán bajszát rángatja. Mostanában viszont már a gyengülés felé sem könynyű a játszma, hiszen a tetemes kamatkülönbözet mellett immár a makrogazdasági kiigazítás erősödő hitelessége is nehezíti a forint ellen spekuláló gondolkodó befektetők életét.

Véleményem szerint a 250–260 forint közötti ár korrektnek tűnik: a viszonylag erős szint kifejezi a fundamentumokban várható javulást, de ez a tartomány azért kellő távolságra van az erős sávszéltől. Az előttünk álló hónapokban jó esély mutatkozik arra, hogy a forint árfolyamát illetően egy nyugodtabb periódus elé nézzünk. Persze ne feledjük, hogy a globális tőkemozgások pillanatok alatt felülírhatnak mindenféle okoskodást.

A szerző a Pioneer Alapkezelő Zrt. vezető elemzője