A magyar gazdaság növekedése már ma is a legalacsonyabb a régióban, az EU10 és a feltörekvő globális 27-ek csoportjában, és egyensúlyi mutatói is a legrosszabbak az Európai Unió 25 tagállama között. Ez valóban példátlan negatív gazdaságpolitikai bravúr. Jövőre az EU, sőt az eurózóna átlaga alatt várható a magyar növekedés, és megtorpan a gazdasági felzárkózás, miközben az egyensúlyi mutatók még a legrosszabbak lesznek az Európai Unióban. A gazdaság lassulása és a felzárkózás megtorpanása már 2005–2006-ban megkezdődött, a kiigazító programnál előbb, ezért érdemes keresni a mélyebb, rövid távon nem orvosolható okait. Nézzünk ezek közül néhányat.
Alacsony a foglalkoztatás szintje és nagy a munkahelyhiány. A globális gazdaságban a 31. legalacsonyabb foglalkoztatási rátát éri csupán el a magyar gazdaság, ez egyben az EU27 legrosszabb helyezése. Kevés munkahellyel és sok inaktívval nem lehet tartósan gyorsan növekedni.
Alacsony a várható életkor, ebben a tekintetben Magyarország nem jut be a globális gazdaság első 50 országa közé. Különösen a férfiak korai halála jelenti az emberi tőke pazarlását. A megszerzett tudás és tapasztalat legalább ötöde elvész a versenytársakénál öt-tíz évvel rövidebb várható életkor miatt.
Rossz a magyar egészségi állapot. Az EU 25 tagállama között valamennyi egészségügyi mutató terén az utolsó 5 között vagyunk. A versenytársakénál rosszabb egészségi állapot az élettartam alatti teljesítmény csökkenéséhez vezet; ez egyértelmű versenyhátrány és növekedési fék.
Gyorsuló ütemben csökken a magyar népesség. 2050-re 1,5 millió fővel lehet kisebb a mainál, ez a globális gazdaság 18. legrosszabb helyezése. A folyamatosan apadó népesség és az aktív/eltartott arány romlása csökkenti a munkaidőalapot, szűkíti a belső piacot, növeli a társadalmi terheket, és ezek mindegyike viszszafogja a gazdaság növekedését.
Lemaradtunk az üzleti kreativitás és a k+f terén. Magyarország nem jut be a globális gazdaság legfontosabb elitklubjába, amelybe a legnagyobb üzleti kreativitást és k+f teljesítményt mutató 25 ország tartozik. Egy innováció-központú világban nem lehet tartósan gyorsan növekedni e klubon kívül.
Hátrányban vagyunk az információs és a kommunikációs technológiában. Magyarország nem jut be az ICT-fejlettség terén a legjobb 25 közé. Az információ korában e klubon kívül tartósan nincs élet.
Hátrányban vagyunk az e-gazdaság terén. A magyar gazdaság itt nem jut be a globális 30-ak csoportjába. Az internet korában e klubon kívül nincs versenyképesség.
A gazdaságot rejtett ipari teljesítményhiány jellemzi. A közvélekedéssel szemben a magyar gazdaságban a versenytársakénál kisebb az ipar teljesítménye, ezen a téren nem kerülünk be a globális gazdaság első 50 országa közé, a feldolgozóiparban az első 40 ország közé. A lengyel, cseh, portugál, finn, dán, osztrák, belga, ír, svéd ipar teljesítménye jóval nagyobb a magyar ipar és feldolgozóipar kibocsátásánál: a magyar gazdaság mérete nem indokolja az elmaradást. Még ipari korszak is van, az ipari teljesítmény hiánya fékezi a növekedést.
Működik az adósságfék. Magyarország a globális gazdaság 65 legnagyobb szereplője körül a 14. legnagyobb külső adóssággal, a 15. legmagasabb adósságszolgálati rátával, a GDP 4 százalékát és a költségvetési kiadások 8-9 százalékát kitevő kamatterhével még mindig adósságcsapdában van. A magas adósságteher növekedési fékként működik.
Lemaradtunk a versenyképességben. A globális versenyképességi rangsorban egyértelműen hátrányban vagyunk az észtekkel, csehekkel, szlovénekkel és szlovákokkal szemben. Ezeket az okokat egy gyökeresen más gazdaságpolitikával és társadalmi megegyezéssel lehet csak orvosolni.
A szerző a Növekedéskutató Intézet igazgatója, a Fidesz–MPSZ országgyűlési képviselője
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.