A második életünk
A secondlife.com címen elérhető játék egy olyan háromdimenziós, virtuális világba csábítja a látogatókat, ahol nevet és testet választva magának bárki élheti a mindennapjait, sétálhat a tengerparton, ismerkedhet, vásárolhat, üzletet nyithat, kialakíthatja a környezetét, egyszóval megvalósíthatja vágyait, álmait, a valós élet következményei nélkül. Amióta a 2003-tól működő site felkapott téma lett a világ vezető sajtótermékeiben is, a népszerűsége exponenciálisan növekszik. Lakóinak száma mára már megközelíti a kétmilliót, és nap mint nap jelennek meg virtuális egységeikkel olyan nagyvállalatok, mint az IBM, a Toyota vagy a BBC. A meseországnak természetesen saját valutája is van: a San Franciscó-i székhelyű fejlesztő cégről elnevezve linden dollárnak hívják.
Annak, hogy a Second Life-ot még nem özönlötték el a magyarok, valószínűleg csak az lehet az oka, hogy az ottani élet egyelőre angolul folyik, így számos honfitársunk internet-hozzáférése ellenére sem igazán élvezheti a játék örömét. Pedig igény bizonyára lenne a magyar nyelvű változatra is, ha azt vesszük, hogy mennyien igyekszenek elmenekülni a hétköznapok rideg valósága elől, és mennyien hagyják elringatni magukat a rózsaszín álmokat felfestő politikusoktól.
De hogy a lényegre térjek: ahhoz képest, hogy ezekben a hónapokban a rendszerváltás óta talán a legfontosabb döntések születnek meg az ország jövője szempontjából, alig lehet értelmes szakmai vitákat hallani a fontos szakmai részletekről. Az elsődleges felelősség természetesen ebben is a kormányé, amely nem képes világosan elmagyarázni a közvéleménynek a korábban felelőtlenül halogatott és emiatt most egymásra torlódott reformok, intézkedések céljait, következményeit. Hatékony kormányzati kommunikáció híján pedig az átlagpolgár nemigen érti, hogy mi miért történik az oktatásban, az egészségügyben, a közigazgatásban, miért kell épp most új kormányzati negyedet építeni, vagy miért fontos a vasúti vonalak felülvizsgálata és a gázártámogatás átalakítása. Márpedig enélkül a mégoly indokolt áldozatvállalás is csupán újabb, értelmetlen sarcként csapódik le a lakosságban.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy az ellenzék maga sem nyújt komolyan vehető támpontokat a vitához, hanem csípőből elutasít minden javaslatot, amely a kormánytól érkezik. Konkrét érvek, reális alternatívák helyett hamis illúziókkal és az érzelmek felkorbácsolásával igyekszik növelni saját népszerűségét. Hogy csak az egészségügy példáját vegyük, miközben számos szakmai ellenvetést lehetne tenni a benyújtott javaslatokkal szemben, a szélesebb közvéleménynek meg kell elégednie Orbán Viktor legutóbbi agyszüleményével: szerinte a kamatkiadások automatikusan csökkennének egy szakértői kormány megalakulásával, a megtakarítást pedig zúdítsuk bele ebbe a feneketlen rendszerbe. Ez a magatartás nemcsak azért veszélyes, mert igyekszik konzerválni a kádári gondolkodásmódot, hanem azért is, mert nem kínál azoknak sem értelmes alternatívát, akik kételkednek ugyan az intézkedések megalapozottságában, de nem veszítették még el a józan ítélőképességüket. És ebben a kiábrándító viselkedésben a magát előszeretettel megkülönböztető MDF sem különb: tőle ugyan legalább nem hallani ilyen sületlenségeket, viszont előremutató, érdemi hozzászólást is csak elvétve.
Ha jobban belegondolunk, lehet, hogy a Second Life-ot kifejlesztő Linden Research nem tett mást, csak Magyarországra küldte megfigyelőit a zseniális ötletért? Nem kizárt… Hiszen az itteni politikusoknak – legyenek jobb- vagy a baloldaliak – óriási tapasztalatuk van abban, hogyan lehet a tömegeket átcsábítani az álomvilágba. Az azonban a magyarországi lakosságnak is intő jel lehet, hogy a site egyre növekvő népszerűsége ellenére a linden dollár árfolyama mostanában hanyatlani kezdett. Lám, még a virtuális világban sem fenékig tejfel az élet…
A szerző a Világgazdaság rovatvezetője
