A számok rejtélye
Többdiplomás közgazdász legyen a talpán, aki tudja, milyen pénzügyi helyzetben van a főváros. Nincsenek ugyan bal- meg jobboldali, illetve független számok, tehát mindenkinek ugyanazt kellene, hogy jelentsék, ám az adatok mögé el lehet rejteni a lényeget.
A volt pénzügyi főpolgármester-helyettes, Atkári János pár hónapja csődközeli állapotról, a vagyon feléléséről beszélt. Ezt cáfolva a főpolgármester és csapata mindent rendben lévőnek állított be, s legfeljebb „aktív hitelpolitikáról” nyilatkoztak. Ám a helyzet most sem átláthatóbb. Tarlós István, a Fidesz frakcióvezetője például úgy fogalmazott, a választások óta eltelt több mint két hónapban nem sikerült pontos információkhoz jutniuk.
Egy-két dolgot azonban így is leszögezhetünk. Csődtől – bármit jelentsen is ez egy önkormányzat esetében – biztosan nem kell a fővárosiaknak tartaniuk, hiszen még a leghátrányosabb helyzetű települések is túlélik valahogy a válságos esztendőket, Budapestnek pedig hatalmas gazdasági ereje, tartaléka van, s az adósminősítései sem rosszak. Az más lapra tartozik, hogy – épp Atkári nadrágszíjmeghúzó politikájának köszönhetően – egy-két évvel ezelőttig jobbak voltak a pénzügyi mutatói, ám akkortájt nemhogy nem fejlődött a város, hanem egyre inkább lerongyolódott, s ennek a folyamatnak lett olyan ismert jelképe a budapesti kátyú, mint mondjuk a sikerkorszakának az Opera. A választások közeledtével ennek a tarthatatlanságát ismerték el a főváros irányítói, s engedték el a pénzügyi gyeplőt; ennek eredményeként azonban legalább csökkent a tengelytörések száma.
Demszkyék most annak ellenére tűnnek nyugodtnak, hogy Budapest működőképességének megőrzéséhez reformokra – leginkább intézménybezárásokra – van szükség; ezek végrehajtása nem lesz egyszerű menet. S persze kellene pénz a fejlesztésekre is, ezekre momentán szintén nincs. De itt legalább Brüsszelre tekinthetnek.
