Egyensúlyozó álláspiac

Az átlagbérek, az adók alakulása, a kedvező pénzügyi tényezők mellett főleg a rendelkezésre álló munkaerő mennyisége és minősége befolyásolja a befektetések szaporodását. Ám a vállalatok panaszából jól látszik: nemhogy az érkezők, a már itt lévők sem találnak elegendő szakembert.

Például diplomás pénzügyi, műszaki végzettségűek tekintetében fogytán van a hazai munkaerő, nem beszélve a nyelvi hiányosságok miatti alkalmatlanságról. Nem jobb a helyzet a középfokú szakképzettek, a szakmunkások terén sem, sokan hiányoznak az álláspiacról. Nemcsak egyes vállalatok, hanem egész ágazatok sopánkodnak a munkaerő nehéz pótlása miatt. Sőt, ha a hiányszakmákat nézzük, be kell látnunk: országok lamentálnak azon, hogyan csábítsák magukhoz a hiányzó munkaerőt. A svédek bankárokat szeretnének, az angolok tanárokra, orvosokra várnak, a franciák kétkezi munkásokra, s egyes szakmákban – például ács, ápoló – nekünk is segít a Románia uniós csatlakozása után várható migráció.

Mindez azért paradox, mivel Magyarországon alacsony a foglalkoztatottság; sok a feketemunkás, a nyugdíjas és a munkatapasztalat nélküli többdiplomás. Igaz, a regisztrált álláskeresők aránya megcsappant az utóbbi időben.

Az egyetlen teendőnk csak annyi lenne, hogy elszipkázzuk máshonnan a jobb lehetőségekre váró, elégedetlen munkaerőt, s közben hagyjuk, hogy az itthon zúgolódó, nagyobb kihívásokra váró tehetségek más országban érvényesüljenek?

A közoktatásból lemorzsolódottak számának csökkentése, a pályaválasztás befolyásolása reális adatokkal, a felsőfokú és a szakképzés szerkezetének átalakítása, folyamatos párbeszéd a gazdaság szereplőivel, a versenyszféra igényeinek követése, a mobilitás ösztönzése – legalább ennyi felelőssége van abban a kormánynak, hogy javuljon az álláspiac egyensúlya, a pörgő álláspiac kereslet-kínálati oldala is jól érezze magát.