Amiről a listák (nem) mesélnek

Az utóbbi időben havonta látnak napvilágot a 2005-ös üzleti év adatai alapján készült újabb és újabb vállalati ranglisták. A Figyelő árbevétel szerinti 200-as dicsőségtábláját az Üzlettárs magazin 100 legdinamikusabb kis- és középvállalatát felvonultató gyűjteménye követte, most pedig itt a HVG 500-as felsorolása, forgalom és nyereség alapján. Tessék, lehet rágódni azon, melyik cég miért éppen az adott helyre került, mennyit lépett előre vagy csúszott vissza az egy esztendővel korábbi állapothoz képest.

A baj csak az, hogy sokszor hajlamosak vagyunk megragadni ezen a szinten, s nem nézünk a számok mögé. Mert például mit is jelent az, hogy az 500 legnagyobb adózott nyereségű cég a hazai vállalkozások összeredményének 90 százalékát adta? Leginkább azt, hogy a többi, a táblába be nem került, több mint 465 ezer társas vállalkozásnak a maradék 10 százalék jutott. Ha a veszteséges cégekkel nem számolunk, az előbbi arány drámaian, kétharmadosra apad, vagyis a listán kívüli cégek nem egyszerűen kisebb profitot termeltek, hanem sok közülük nagyon komoly veszteséget mutatott ki.

Ezt átgondolva más megvilágításba kerül az is, hogy az 500-ak 30 százalékkal növelték nyereségüket egy esztendő alatt, míg az országos átlag csak 24 százalék volt. Hiszen ha a teljes mennyiség immár 90 százaléka 30 százalékkal emelkedett, a listáról lemaradók összprofitjának több mint 12 százalékkal kellett esnie (!) ahhoz, hogy a teljes átlag 24 százalék legyen! S akkor az inflációról még nem beszéltünk.

Aligha csodálkozhatunk hát, ha a gazdaság dübörgése a listán nem szereplő cégekhez, vagyis a társas vállalkozások 99,9 százalékához nem ért el – ne feledjük: nemhogy most, 2005-ben sem! Kell-e jobb illusztráció a gazdaság kettészakadásáról? A trendek pedig azóta se nagyon változtak.