Koszovó és Európa

A jelek szerint a sokadik ENSZ BT-határozattervezet sem változtatta meg a nyolc éve megmerevedett frontvonalakat Koszovó ügyében. Európa és az Egyesült Államok az albán többségű tartomány önállóságától várja az etnikai konfliktus megoldását, Szerbia erről hallani sem akar, Oroszország pedig a pánszláv összetartás – no meg a Nyugat bosszantása – jegyében megvétózza a tervezetet.

Pedig a múlt héten beterjesztett legutóbbi változat már nem mondja ki, hogy ha ezután sem tudnak megegyezni a szerbek és az albánok, akkor életbe lép a Koszovó kvázi önállóságát célzó Ahtisaari-terv. Belgrád és Moszkva azonban attól tart, hogy kimondatlanul továbbra is ez az EU célja, hiszen Brüsszel át akarja venni a folyamat irányítását a szemlátomást tehetetlen ENSZ-től.

Rövid távon aligha számíthatunk megoldásra, ám az idő a Nyugatnak (és a koszovói albánoknak) dolgozik. Azzal ugyanis, hogy kézzelfogható közelségbe került Szerbia és az EU társulási egyezménye, és egyre több szó esik a majdani teljes jogú tagságról is, Belgrád egyre kevésbé teheti meg, hogy nem mutat kompromisszumkészséget Koszovó ügyében. Bernard Kouchner francia külügyminiszter a minap világosan megfogalmazta: koszovói rendezés nélkül nincs EU-tagság.

Most már „csak” meg kell találni azt a jogi formulát, amellyel a szerbek is többé-kevésbé emelt fővel állhatnak fel a tárgyalóasztaltól, ami segít megemészteni az ő „Trianonjukat”. Szép feladat az európai diplomatáknak. TG