Miért kell új csődtörvény?

A gazdaság szereplői közül már senkinek sem hoz eredményt a jelenlegi csődszabályozás. Nem jó a hitelezőknek – ezek közül az államnak (nekünk) a leghátrányosabb, mivel milliárdok tűnnek el elmaradt adóbevételek formájában –, nem jó a bíróságoknak, a felszámolóknak, de nem jó a tisztességes adósnak sem, mert védelmet sem nyújt. Egyedül a tisztességtelen ügyvezetőknek (tulajdonosoknak) jelent nem is kis lehetőséget a vagyonok eltüntetésére. Az újságokban található hirdetésekkel problémás, adóssággal terhelt cégeknek (eltüntetésükre) jogi garanciával nyújtanak segítséget az erre szakosodott vállalkozások.

A felszámolók azt tapasztalják, hogy egyre több „üres” vállalkozást kell felszámolniuk, ahol nincs se irat, se vagyon.

A hatóságok tehetetlenek, a büntetőbíróságok rendkívül lassan hoznak elmarasztaló ítéleteket, amelyek ráadásul enyhék, ezért szinte semmiféle elrettentő hatásuk nincs.

Halaszthatatlanul kell az új csődtörvény!

Az új törvénynek el kell érnie azt, hogy az eljárások kellő időben induljanak, átlátható és egyértelmű szabályozással folyjanak le. A fizetésképtelenségi okokat úgy kell megfogalmazni, hogy azok alapján az eljárások gyorsan megindíthatók legyenek. Az átmenetileg likviditási problémával küzdő, de életképes cégeknek legyen lehetőségük megkapni az azonnali fizetési moratóriumot, a hitelezők pedig kapjanak biztosítékot arra, hogy az adós vagyona nem tűnik el.

Az új törvénynek biztosítania kell a hitelbiztosítékkal rendelkező hitelezők elsődleges kielégítését, azonban hazánkban a szokásosan túladósodott társaságok felszámolását is lebonyolíthatóvá kell tenni. A jelenlegi szabályozás szerint a biztosított hitelezők még a felszámolási költségeket megelőzően jutnak kielégítéshez, így a felszámolás költségeire nem marad – többek között a munkabérekre sem – szabad hitelbiztosítékkal nem terhelt vagyon. A munkavállalók csak a bérgarancia limitált összegére számíthatnak. Az új szabályozásnak biztosítania kell az egyensúlyt az eljárás költségei és a biztosított hitelező jogai között.

Az új jogszabálynak lehetőséget kell teremtenie arra is, hogy a hitelezők még az eljárás elején dönthessenek arról, a folyamat egyezséggel, reorganizációval vagy felszámolással folytatódjon-e.

Javaslom, hogy nem elsősorban a büntetőjog eszközeivel, hanem egyértelmű polgárjogi szabályokkal kényszerítsék a csalárd ügyvezetőket (tulajdonosokat) a jogkövető magatartásra. A fenti szabályok életbelépésével és a bírósági eljárások felgyorsításával észrevehetően nőne a hitelezők kielégítése és egyúttal megelégedettsége.

Célszerű lenne ismét bevezetni a felszámolásban értékesített vagyontárgyak megvásárlására egy ideig működő kedvezményes hitelkonstrukciót, így reális fizetőképes keresletet lehet teremteni a kényszerértékesített vagyontárgyak megvételére.

Ugyancsak célszerű a fizetésképtelenségi szakértők javadalmazását is újragondolni. Megalkotható egy olyan módszer, amely állami forrás nélkül biztosítja e kvalifikált munka reális díjazását, az igazságosabb hozzáférést a munkákhoz.

Összhangot kell teremteni az új csődtörvény és az egyéb kapcsolódó jogszabályok között annak érdekében, hogy a rések ne adjanak lehetőséget azok kijátszására, amellyel a jelenlegi szabályozás tele van. Például ugyanazokat a fogalmakat kellene használni – ha lehet – a különböző jogszabályokban, vagy egyértelmű meghatározásokat alkotni.

Véleményem szerint a jelenlegi körbetartozásokra csak a kötelező csődbejelentés jelenthetne megoldást, de ezzel egyidejűleg a csődszabályozást kell – a fenti ismérvek szerint – újjáalkotni.

A szerző gyakorló felszámoló, a Felszámolók Országos Egyesületének elnökhelyettese