Áramaukció kérdőjelekkel

Ismeretes, hogy az október 25-i MVM-aukció során a cég 8,2 TWh áramot tervezett értékesíteni a 2008. évre vonatkozóan. Ez a 2006. évi hazai áramfogyasztás (38,6 TWh) ötöde, a hazai áramtermelés (31,8 TWh) egynegyede, illetve az MVM által lekötött villamosenergia-mennyiség (27,8 TWh) harmada. Hol a többi áru? Mikor kerül majd a piacra? És hogyan? Milyen áron? Az ezen kérdéseket övező bizonytalanság srófolhatta fel a licitálói kedvet és egyben az árakat. A most kialakuló árinformáció azért lényeges, mert hivatkozási alapul szolgálhat a további, esetleg nem transzparens értékesítések beárazásánál. Összehasonlításként: a releváns cseh és a német áramtőzsdéken az aukcionálthoz hasonló termékek árai (zsinórtermék) 57–60 euró/MWh (14,3– 15,0 forint/kWh) között mozogtak az elmúlt napokban.

Milyen szabályozási és lélektani környezetben zajlott ez az aukció? Mindenképpen szokatlan, hogy a fél ország egy áramaukció lázában ég. Szokatlan, hogy a kereskedők még nem tudják, honnan és milyen áron jutnak majd ahhoz a portékához, amelyre vonatkozó árajánlataikat a fogyasztók felé a napokban meg kellene tenniük. Szokatlan, hogy a szóban forgó aukció napján még nem tudhatják, milyen feltételek mellett külkereskedhetnek majd jövőre. Szokatlan, hogy az aukción kialakuló esetlegesen magas árért (az előzetes találgatások még akár 30-40 százalékos nagykereskedelmi áremelkedésről szóltak) már előre a „magas délkelet-európai” árakat teszik sokan felelőssé egy olyan országban, amely évtizedek óta Európa egyik legnagyobb nettó áramimportőr országa (Magyarország). Szokatlan és lesújtó, hogy ebben a nagy félelemben és kapkodásban a WTO- és EU-tag Magyarország várhatóan életbe léptet egy olyan gazdasági miniszteri rendeletet, amely kilowattóránként 4,4 forint áramexport- és -tranzitdíjat vezetne be abból a célból (?), hogy az olcsó magyar áram nyakló nélküli exportjának káros hatásaitól a hazai fogyasztókat és termelőket megvédje. Csak egy megjegyzés: ha feltételezzük, hogy kereskedelmi partnereink – joggal felháborodva a magyar intézkedésen – hasonló mértékű vámokat vetnek ki a hozzánk irányuló exportra, az cirka nettó 30 milliárd forinttal növelné a hazai áramfogyasztók számláját évente.

Mi az oka e furcsa jelenségnek? Félelem attól, amit az új áramtörvény „liberalizáció” címén létrehozott, s amelyet pontosabban úgy jellemezhetünk: árfelszabadítás (árliberalizáció) verseny nélkül? Lehet hatékony verseny ott, ahol az áramaukciót rendező Magyar Villamos Művek a rendszerirányítás mellett a hazai erőművi kapacitások 80 százaléka felett rendelkezik, valamint a fizikai importkapacitások nagy részét is maga használja? Ahol a törvény nem kötelezi e domináns piaci szereplőt a lekötött kapacitások teljes körű és transzparens piacra vitelére vagy a szerződései felmondására vagy újratárgyalására? Nem. Kell-e attól tartani, hogy ha ilyen körülmények között az idén elfogadott új villamosenergia-törvény alapján a háztartási, illetve a kisfogyasztói körön kívüli áramfogyasztók számára a hatósági áramár-meghatározás 2008 elejétől megszűnik, akkor ott jelentős áremelkedés lehet? Aki hallgatott közgazdasági kurzust a monopóliumokról, hajlik arra, hogy azt mondja: de még hogy! Különösen ha azt is tudják, hogy az MVM privatizációját jövőre mindenképpen meg akarják kezdeni, e lépés egy tulajdonosi ágon talán még kezelhető monopolszereplő lehetőségét is megszüntetné.

Az MVM szivárványaukcióján most kialakulni látszó ár nem igazolja azokat a félelmeket, hogy a balkáni régió magas áramimport-kereslete az egekig verné a hazai nagykereskedelmi árakat. Ugyanakkor mégiscsak jelentős nagykereskedelmi áremelkedést prognosztizál 2008-ra. Akkor most sírjunk, vagy nevessünk?

A két szerző a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője és kutatója