Talán kezdenek jó irányba menni a dolgok

Meg kellene végre érteni, hogy a kamatszint akkor lesz alacsony, ha az infláció trendszerűen alacsony szinten tud stabilizálódni, ahhoz pedig hiteles jegybanki politikára van szükség. Egy prudens központi banknak a jelenlegi erősen inflációs külső és belső környezetben nem igazán volt más lehetősége, mint hogy megemelte az irányadó rátát.

Először következett be, hogy a valamikori sávszélhez ilyen közeli forint/euró árfolyam mellett a kamatszint nem lefelé, hanem felfelé mozdult el, ez azt jelzi, hogy az MNB komolyan gondolja az inflációellenes küzdelmet, és nem fél az árfolyam-erősödéstől, hiszen amúgy sem az árfolyamot, hanem az inflációt célozza. Azt gondolom, a hétfői kamatnövelés hosszabb távon nagyon sokat segít az országról alkotott kedvezőtlen kép eloszlatásában, és erősíteni fogja a jegybank hitelességét. Amennyiben sikerül az árfolyamot 240 körüli szinten stabilizálni, és az olajár sem emelkedik tartósan 130 dollár fölé, a 2009. végi 3 százalékos inflációs célt el lehet érni egy olyan világkörnyezetben, ahol nem sok ország dicsekedhet el azzal, hogy az infláció egyáltalán a cél közelében van.

A magyar gazdaság ki fogja bírni a 240-es árfolyamot, hiszen már most is többletet mutat a külkeregyenlegünk, sőt az energiaimporttól megtisztítva ez a szám a régióban a legjobbak közé tartozik. Ha szerencsénk van, az idén az időjárás is segít, és az élelmiszerár-infláció átmenetileg lelassulhat, ami sokat jelent az inflációs pszichózis letörésében. A következő kilenc hónapban még túl kell élnünk egy közel 30 százalékos gázáremelést, de ezután már tényleg erőteljes mértékben csökkenhet az infláció.

A kormányzat is segíthetné a dezinflációt, hiszen az állami kiadások apadása által felszabaduló többletforrásokat adó- és járulékcsökkentésre lehetne költeni, ez a forint trendszerű erősödésével karöltve gyorsan és hatékonyan csökkentené az áremelkedés dinamikáját.
Az állami költekezés újbóli beindítása csak tovább rontaná a helyzetet, és igazi áremelkedési spirált alakítana ki. Remélem, a kormányzat végre rájön, hogy az alacsony kamatszinthez alacsony infláció, valamint hatékony bevételi és kiadási szerkezet szükséges. Csak remélni tudom, hogy a kormányzat legutóbbi megnyilatkozásai inkább a félreértés és nem a populizmus által vezéreltettek.

A jegybank mellett, úgy tűnik, az ellenzéki oldalon is nagyon komoly kedvező irányú szakmai elmozdulás észlelhető, hiszen a közpénzügyi csomagnál felvetett nominális kiadási korlátok beépítése lényegesen szigorúbb szabály a reáladósságnál. Márpedig egy megtépázott fiskális tekintélyű ország esetében mindig többet kell tenni a költségvetési hitelesség visszaállításához. Az Orbán Viktor által felvetett állami beruházások felülvizsgálását nagyon jónak látom, hiszen az azért tényleg furcsa, hogy az elmúlt öt évben – GDP-arányosan – majd kétszer annyit költöttünk állami beruházásokra, mint Szlovákia, és ezt azért a legnagyobb jóindulattal sem lehet észrevenni növekedési számainkon, külföldi tőkevonzási képességünkön.

Nem tudom, hogy ezek a változások csak átmenetiek-e, de mindenesetre örömtelinek mondhatók. Jó lenne úgy nekimenni a következő választásnak, hogy politikusaink a haza hosszú távú érdekeit tartják a szemük előtt, és nem egy-két éves taktikákban gondolkodnak. Csak akkor lehetünk sikeresek, ha befejezzük a „húzd meg, ereszd meg” típusú költségvetési politikákat, emellett megtaláljuk azokat a területeket, amelyeken világszinten lehetünk sikeresek.

Nem lehet mindenben sikeresnek lenni, de találnunk kell két-három olyan területet, szektort, amelyben világszintű eredményeket érhetünk el. Ilyen lehet a mezőgazdaság vagy akár a megújuló erőforrások (geotermikus energia), de akadhatnak más területek is. Az alacsony állami kiadások és adók önmagukban nem fognak eredményre vezetni, csak akkor, ha tudatosan fejlesztjük a gazdaságot. Mindenesetre talán valami elindult, és most már látni az alagút végén a fényt, ami nem a szembejövő gyorsvonat, hanem a kijárat.

A kamatok az év vége felé elkezdhetnek csökkenni, és ez optimális esetben a forintot akár még tovább is erősítheti. Hiszen hiteles jegybanki inflációellenesség és növekedésorientált, de nem osztogató fiskális politika esetén a forint egyensúlyi árfolyama valahol 225 körül lenne az euróval szemben. Nem egy-egy társadalmi réteg, hanem az ország hosszabb távú érdekeit kell szem előtt tartani, és erre most egyre több oldal mutat fogadókészséget.

A szerző az Aegon Alapkezelő elnök-vezérigazgatója

Heim Péter-->