Meddig érünk rá?
Vihart kavart az új TEÁOR. Kapkodtak a vállalkozások, kapkodhattak a hivatalok is. Pedig már tavaly ismertté vált, hogy jönnek az új kódok, és minden érdekelt tudhatta, hogy az átsorolásnak 2008. július 1-jéig eleget kell tenni.
Igaz, borítékolható volt az is, hogy amíg nem sürget a határidő, amíg nem fenyeget bírság, addig marad az „ej, ráérünk arra még” hagyománya. Az érintett szervezetek várhattak a rohamra, és számolhattak azzal, hogy a bejelentéseknek legfeljebb nagy csúszásokkal tesznek eleget. A cégek és a kisvállalkozói érdekképviseletek panaszkodtak, hogy kifutnak a határidőből, a Fővárosi Cégbíróságon meg úgy számoltak: ha minden társas vállalkozás most teljesítené az átsorolást, több mint egy évig mással nem is tudnának foglalkozni, mint a TEÁOR-ral, pedig nyakukon az egyórás cégbejegyzés...
Bírság a mulasztóknak? Ugyan!… Hogyan? Mikor? Mindenki többé-kevésbé tisztában volt mindezzel. Mindenkinek mentőövként szolgált a kényszerű halasztás. Úgy látszik, megint az tette okosan, aki a kisujját sem mozdította az új szakmai kódok miatt. De akkor mire a jogszabályok? Mivégre a törvényi határidők? Átgondoltak-e a jogszabályok? Meddig érünk rá?
Az arcpirító TEÁOR-ügy mindenesetre jó alkalom lehet arra, hogy az illetékesek eltűnődjenek kapkodó jogalkotásunkon, az előkészítés gyenge pontjain, és tovább faragjanak a vállalkozásokat sújtó bürokratikus követelményeken. Erre törekszik – például cégügyekben már jó ideje – az igazságügyi tárca, és láthatóan a gazdasági minisztérium is kész az egyéni vállalkozókat érintő szükségszerű változtatásokra.
De a számonkérésnek, a végrehajtásnak sem szabad elmaradnia. Elengedhetetlen abban a folyamatban, amit a gazdasági versenyképesség javításaként ismételgetünk, már-már közhelyszerűen. Holott tudjuk: sokkal nagyobb a tét.
