Törésvonalak
Miközben az MSZP és holdudvara ismét az Orbán-fóbia felerősítésével igyekszik elterelni a figyelmet a saját tehetetlenségéről, illetve az SZDSZ-re hárítani a nemkormányzás felelősségét, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki széke mind jobban inog. A kormánypárt stratégiája így egyre inkább arra épül, hogy a jóléti rendszer vívmányainak megvédésével erősítse a népszerűségét, holott lenne még mód máshol is bőven spórolni, hogy csak a hegy nélküli M6-os alagutakra kidobott pénzeket említsük.
Eközben az ellenzék térfelén is érdekes mozgások vannak. Történt ugyanis, hogy a Magyar Nemzet főszerkesztője ezt írta jegyzetében: „Magyarországnak energiára van szüksége, s nem arra, hogy Németh Zsolt elzárja a csapokat.” Ugyanaznap a Heti Válasz főszerkesztője így vélekedett: „…kifejezetten káros, hogy a Fidesz a gázár növekedését is a miniszterelnök buktatására használja fel.” Mindkét állítással egyet lehet érteni, legfeljebb némileg szokatlanok a jelenlegi „van sapka, nincs sapka” szindrómával jellemezhető politikai légkörben. Miután a Fidesz kifelé eddig meglehetősen homogén képet mutatott, nem tudni, hogy a jobboldalról érkező sajtókritikák valós törésvonalakat jeleznek-e. Azt persze ne várjuk, hogy holnaptól az ellenzéki párt üzenetei az „egyrészt-másrészt” séma alapján épülnek majd fel, mindenesetre a hitelesség erősítésére – különösen most – nem csak a kormányoldalon lenne égető szükség. GCs
